Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - I. 242

280 LOSONCZI ZOLTÁN Egészen szabályos az -n névmásképző előtti tővéghangzó fejlődése is. Példák: XIV. sz.: ozm KTSz.; vnu[n], Vnm GyGl. XVI. sz.: wnnwn Tel.-k. II. 253; Eztvn- Virg.-k. 56; wnwn Virg.-k. 24, 28, 34. — azon- Jók.-k. 9 (de: azovn Jók.-k. 19*; ázzon uo. 18); ezen- Jók.-k. 52; minen Debr.-k. II. 276; ténén Bécsi-k. I. 100; ezon- Debr.-k. I. 35; minnon- Nád.-k. 24; Mcnon Bécsi-k. I. 14; onnon- Czech-k. 96; ennon-Debr.-k. II. 294; vnnon Debr.-k. V. 577 (de: ewnnen Érs.-k. III. 323; Winkl.-k. I. 100; evnen Corn.-k. 51; Dom.-k. 201; Jók.-k. 3, 10,48; Göm.-k. IV. 22; MargL.43; Péld.-k.,I. 19; wnen Kulcs.-k. 11; Keszth.-k. 34,84; onnen Ers.-k. I. 6; ennen Érdy-k. 12; Ers.-k. II. 440; eicnen-Ers.-k. II. 311); tennon- Czech-k. 98; tunnon Weszpr.-k. I. 91; tonnon Weszpr.-k. I. 100; tinnon Winkl.-k. I. 83). Nyilthangzós illeszkedés van a következő esetekben: azan- Jók.-k. 5, 65, 67, 81. Több csekélyebb szerepű névszóhoz járuló névszóképzőt mellőzve még két képzőről kell megemlékeznünk, melyek igetövekhez is kapcsolódtak; ezek a -ság, -ség és a -tlan, -tlen, -talán, -telén képzők. A -ság, -ség eredetileg időt jelentő főnév volt s még a BesztSzj.ben is illeszkedés nélküli magashangú alakjában van meg. A tővéghangzó tehát csakis analógiás átterjedés útján kerülhetett eléje. Az analógiás átterjedés útját kódexeink egészen világosan mutatják. Főkép két mássalhangzóra végződő s néhány más melléknév után kódexeink korában csaknem mindig van hangzó a -ság, -ség képző előtt is, de mivel ugyanezekben a szavakban a középfok jele előtt és más esetekben is nyilt hang állapodott meg, ez került a -ság, -ség képző elé is. Ilyen szavak: bolceség- Bécsi-k. I. 35 (=- bevlche/feg-Horv.-k. 2); feleség- Bécsi-k. I. 1; hozyafag- Erdy-k. 514. Ezekhez hasonlóan a nyilt hangzó terjedt el lassanként egyéb szavakban is: Vö. gyorffag- Jók.-k. 121; gyorfafag- Dom.-k. 180; gyorfaffag- Erdy-k. 113; gyor/falfag- Erdy-k. 11; fokfag- Czech-k. 28; fokafag- Debr.-k. II. 312; foka/Tag- Ap.-k. I. 10. zizfeg Debr.-k. V. 593; zvzefeg- MargL. 21; zyze/feg- Kaz.-k. I. 27; tarfag- Thewr.-k. I. 223; Érs.-k. III. 581, 582; tarfafag- Birk.-k. 1; tarffajfag- Erdy-k. 11 (külön alakulás a társos melléknévből a RÁSKAI LEÁnál gyakori tarfb/fag- (pl. Corn.-k. 263; Dom.-k. 39, stb.). Az igékhez e képző eleinte — úgy látszik — középzártságú tővéghangzóval járult, mivel a tiszta igető után ilyen hangzó a leggyakoribb. (Vö. véréseg- Bécsi-k. I. 86.) A névszói alakok hatása alatt azonban itt is a nyilt hangzó vált általánossá. (Már a Bécsi-k. I.-ben is: vereség- 90; vö. még: eleség- Bécsi-k. II. 118; nyerefeg- Dom.-k. 280; verefeg Nád.-k. 230; ebből: uereffeg- Tih.-k. 206). Más eredetű a -tlan, -tlen előtti nyilt tővéghangzó. Eredetibb zártabb alakjára mutatnak kódexeink egyes adatai. (Vö. falotlan Bécsi-k. I. 67; haznotlan Virg.-k. 141; ildomotlan- Münch.-k. 84; wyotlan Ers.-k. III. 417; valótlan- Döbr.-k. 94, 136; kégétlen Bécsi-k. I. 89, 90; kégétlen- Bóesi-k. I. 25, 63, 83*, 100; kégétlen Bécsi-k. I. 80; egotlen Nád.-k. 273; erőtlen Nagysz.-k. 96; gywmolczotlen Ap.-mélt. 17; kegyotlen Czech-k. 28; hitotlen Debr.-k. I. 32; hvtotlen- Bécsi-k. I. 40; hutoltlen- Vitk.-k. 23; izotlen Debr.-k. V. 595. (Adatok későbbi időből: TMNy. 280.) Ide tartoznak okleveleink egyes adatai is, mint Orrothlan 1376 (s 4 hasonló adat a XV. sz.-ból; Foronthothlan 1453). E példák o, e, ö'-je az eredeti zárt tővéghangzóra megy vissza. Az ilyen régi adatok, mint Orrothlon- 1272—90; thudothlon OMS.; artotlon- GyGl.