Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - III. 168

176 GOMBOCZ ZOLTÁN doctissimus Vngaros ab Vnnis (quod omnes rerum scriptores affirmant) promanasse non patitur: pari cum Jordáné tractus affectu, qui Vngaros ac Scythas pellium murinarum commercio notos fuisse seribit. Deinde sicrosanctus ille páter cuiusdam veronensis testimonium adducit, qui quum ad Tanais ortum penetrasset, gentem Vngarica lingua loquentem se invenisse dicebat. Divus quoque Matthias noster, huiusce rei non ignarus, quam a Sarmaticis quibusdam mercatoribus acceperat, legatos illue et exploratores misit, quibus cognatani gentem, si posset, ifi Pannoniam populis diuturno bello haud parum exhaustam alliceret. Quod etsi hactenus assequi nequivit, si vixerit tarnen, fortasse praestabit. Quare Vngaros Vnnis per Asiaticam Scythiam eőüsis et adhuc Tanais ortum accolentibus, cognatos esse ereden dum est, quamvis hi non ab Vnnis, qui in Asia restitere, sed ab his, qui melioris soli cupiditate in Európám erupere, profluxerint. * (ANTONII BONFINII Rerum Hungaricarum Decades, Basileae, 1568). BONPINI értesülésének helyességében nincs okunk kételkedni. Igaz, hogy a magyar források mitsem tudnak MÁTYÁS király és III. VASZILJEVICS IVÁN diplomáciai összeköttetéseiről, de az orosz forrásokból, amint ezt GÉRESI KÁLMÁN : Századok VIII. [1879] 239 kimutatta, kitűnik, hogy a nagyfejedelem küldöttei 1488—1489 között III. FmGYEsnél és MÁTYÁsnál jártak, hogy a KÁZMÉR lengyel király ellen kötendő szövetséget szorgalmazzák. MÁTYÁsnak [Mamuawb Kopojih) III. IVÁN aranyozott körmű cobolyprémeket küld ajándékba s tőle ágyúöntő mestereket, arany- és ezüstmíveseket, ércöntőket, s kőmíves-építőket kér. Nem lehetetlen, hogy az a milánói PIETRO SÖLARIO, aki 1491-ben a moszkvai Kremlt felépítette, MÁTYÁS ajánlatára került a nagyfejedelem udvarába. A Szent László képével díszített aranypénzek Oroszországban még a XVII. században is gyakoriak voltak. A 80-as évek vége felé III. IVÁN MÁTYÁson kívül a velencei köztársasággal és a német császárral is felveszi a diplomáciai érintkezést. PÁPAY i. m. tett figyelmessé KARAMZIN munkájának (Istor. Gos. Ross. VI. 318) egyik jegyzetére, amely a követjárásnak a mi szempontunkból is érdekes epizódját említi. A német császár egyik követe, POPPEL MIKLÓS természetesen „hírt vitt Németországba Jugriáról is s az Ural mellékén élő jávorszarvasokról s a vogulokról, kiket a magyarok eleinek tartanak. Olyany-