Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - III. 168

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 171 ven. Az arab tudósításokat legutóbb részletesen tárgyalta J. MABKWART: Ein arabischer Bericht über die arktischen (uralischen) Lander aus dem X. Jahrhundert,1)

s ez számomra feleslegessé teszi, hogy évekkel ezelőtt gyűjtött amúgy is hézagos adataimat közzétegyem. Hogy eredeti tudósítás csakugyan a SZAMANIDÁK virágkorában, a X. sz. első felében keletkezett-e s AL GAIHANÍ nevéhez kapcsolódik-e, az a mi szempontunkból voltaképpen mellékes. Annyi kétségtelennek látszik, hogy az arab prémkereskedők Jugriáig is eljutottak, s a közvetítő kereskedelmi emporium a volgai bolgár birodalom fővárosa, Bulgár volt. A később közlendő szövegekkel való könnyebb egybevetés kedvéért ide iktatom MUHAMMAD I 'AUFI 1228 után készült anekdotagyűjteményének Jugriáról szóló tudósítását: „Húsz napi járóföldre országuktól (t. i. Bulgártól) fekszik egy vidék, amelyet Isü-nak neveznek, s azon túl lakik egy nép, amelynek Jura a neve. Ez a nép vad tömeg; nem érintkeznek az emberekkel s félnek gonoszságuktól. Bulgár lakói bejárják ezt az országot s onnan ruhákat, sót és más dolgokat hoznak, amelyek az ő árúcikkeik. Szállításra kutyafogatú kis szánokat készítenek, mivel ott sok a hó, s más élő állat ott nem közlekedhetik. Az emberek csontokat kötnek a talpuk alá, mindkét kezükbe hegyes botot vesznek s úgy lökik magukat a havon tovább, mint egy evezővel, úgyhogy . . nap alatt útjuk célját elérik. A bolgárok jelek által kötnek velük üzletet s nagy és szép cobolyprémeket hoznak országukból." A XV. század előtti nyugati források közül tudomásom szerint csak a velencei MARCO POLO emlékszik meg a III. könyv 44. fejezetében a „sötétség országáról" (Della regioné detta della tenebre); kétségtelen, hogy szavai az Urálon túli Jugriára vonatkoznak: „Grli habitatori qui questa regioné pigliano la state (che hanno di continuo giorno e luce) gran moltitudini di detti armellini, *) Ungarische Jahrbücher 1924, IV. 261-334; vö. még TOMASCHEK, Kritik der áltesten Nachrichten über den scythischen Norden. Sitzb. d. Wiener Akademie CXVII. [1888] 1) II. 43—4; HAMMER-PURGSTALL, Geschichte der goldeuen Horde in Kiptschak, Pesih [1840] 415; P. CASSEL, Der chazarische Königsbrief, p. 79; D'OHSSON, Les peuples du Caucase 82—3; KUUN GÉZA GR., Relat. I. 55; MUNKÁCSI: Ethn. V. 162.