Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Sz. J.: Szinnyei, Josef. Finnisch-ugrische sprachwissenschaft. 147

148 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK inkább őreájuk voltam tekintettel és a FUF. hangjelölését követtem, de egyszerűsítve. (Az egyszerűsítésben talán még tovább is mehettem volna.) Eltértem azonban — valamint az első kiadásban, úgy a másodikban is — a FUF. hangjelölésétől annyiban, hogy a magyar, a finn, az észt és a lapp irodalmi nyelvből, ill. nyelvekből és nyelvjárásokból idézett szavakat nem az illető nyelv szokásos helyesírásával, hanem az általános fgr. hangjelöléssel írtam. A magyar szavak átírásáról már az első kiadás megjelenése után kétféle véleményt hallottam : volt, aki nagyon helyeselte, és volt, aki furcsállotta; .a többiről tudtomra senki sem nyilatkozott. Megengedem, hogy a rendes helyesíráshoz hozzászokott szemnek különösek az olyan szóképek, mint m. n&d, f-yér, d'álog, üomö,sáz, f. pd. ialka, ülped, ettshko, orjen, fE. mesk-, UHD, de mégis csak könnyebb ezekhez hozzászokni, mint a fgr. hangjelölésen kívül még egynéliány nyelv helyesírását megtanulni. Az igaz, hogyígy is írhattam volna: négy (lies: nsd), csomó (1. tsomö), pad (1. pd), inősk- (1. me--h-) síb., de ennek léptennyomon való előfordulása nehézkessé tette volna a könyvecske használatát és akkorára növelte volna a terjedelmét, hogy a szigorúan megszabott lapszámot jóval meghaladta volna. Az első kiadás megjelenése óta egyről-másról való fölfogásom megváltozott, vagy megváltoztatták az idiő közben megjelent (vagy észrevett) adatok és dolgozatok. A második kiadásban akadnak a NyH.-nak 1920-i (6.) kiadásától való eltérések is. így pl. ITKONEN kön) véből (Suomensukuiset kansat) átvettem néhány újabb népszámadatot (a lívek számát KETTUNEN szives közlése szerint tettem 2000-re); a frequ. *-.s' (106) fejleményei közül kihagytam a f. -s-t. mert ez a régi nyelvben -ts-yel váltakozik, a fL.-ben pedig -ks megfelelője is van (vö. SETALA, ÁH. 181); a m. acc. -t mellől (60) elhagytam a f. és az osztj. /-végű személynévmási alakokra való utalást, mert az előbbieknek -í-je = plur. -t (vö. OJANSCU cikkét, amely csak 10 évvel a megjelenése után jutott el hozzám : Virittajá XIV, 35), és az osztj. -t-nek is aligha van köze a m. -í-hez. Viszont a fgr. *rk <*> *rg váltakozás táblázatán odakerült a lp. rk mellé az rg gyenge fok (vö. lpK. siejke 'dünn, fein' <*> attr. sierges [GENETZ], amely adat előbb elkerülte a figyelmemet); a f. *-?nek és *-tek cc *-őek stb. személyragok elé pedig odaiktattam a *-mek és a *-tek <x> *-őek stb. alakokat (99, 128, 129). A hangtani részben könnyebb áttekinthetés végett olyan táblázatokat alkalmaztam, mint a NyH.-ban. A névragok közül a lat. *-s cv *-z (59) és a gen. *-n (61) a finn-permi osztályból átkerült a fgr. alapnyelviek közé, amaz a m. á, -é miatt, emez pedig a szamojéd nyelvcsaládban való megvolta miatt. A kicsinyítő képzők közé bevettem az *-/-t (88) s az ugor nyelvek tárgyas ragozásáról szóló részt (132) mostani fölfogásunk szerint alakítottam át. Ezeken kívül is számos változtatás, javítás és pótlás van a könyvecskében, lígyhogy az első kiadásnak csak két lapja (52, 115) maradt változatlanul (nem számítva néhány vessző kihagyását). Nem fajtám múlt, hogy a kötetke nem egészen ment a sajtóhibáktól. A nyomdai korrektor az « ft betűket hibásaknak nézte és azok helyébe, amelyek el nem kerülték a figyelmét, o o-t tétetett s