Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. 138

142 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK kásságát többnyire GYARMAraiéval összevetve szokták tárgyalni, s ilyenkor aztán rendesen Gy. a vesztes...» (32. 1.) BEREGSZÁSZI NAGY PÁL keleti nyelvhasonlításainak két lapot szentel, VÁMBÉRYék török rokonítását, amely pedig történeti szempontból legalább annyira jelentős és a művelt nagyközönség, sőt a kezdő nyelvészek érdeklődését is sokkalta jobban izgató kérdés, egy a tankönyvekből általánosan ismert mondattal intézi el. Nem helyeselhetem azt sem, hogy BuDENzcel lezárja nyelvhasonlításunk történetét. Hisz az utóbbi évtizedekben nálunk és tán még inkább Finnországban oly eredményekben gazdag és BUDENZ hagyatékát annyira átalakító munka folyt, hogy e korszak nagy eredményeiről s irányítóiról méltán várhattunk volna némi összefoglalást. A cikk formai fogyatékosságait: az előadás száraz darabosságát,* a könyvészeti jegyzeteknek sok helyütt zavaró, untató rendszertelenségét sem hagyhatom szó nélkül. De erre a következő füzet ismertetése során újra rá kell térnem. PÁPAY másik cikke a fgr. népek és nyelvek ismertetését adja. Sorra veszi az egyes rokonokat s a lappoktól az osztjákokig haladva előadja földrajzi elhelyezkedésük, nyelvjárásokra tagozódottságuk, népességi statisztikájuk adatait, egy-két szóval vázolja műveltségi állapotaikat, itt-ott történeti viszontagságaikat, nyelvük főbb sajátságait, szókészletük forrásait, többnyire találomszerű rendszertelenséggel, de mindenütt egyhangú terjengősséggel tárgyalván a könyvészeti tudnivalókat. Mielőtt megtenném az így feldolgozott anyag egyes részleteire vonatkozó megjegyzéseimet, egy általános elvi kérdés tisztázását gondolom helyénvalónak. A kézikönyv szerkesztői nyilván azzal a logikus célzattal illesztették bele a magyar nyelvhasonlítás, valamint a rokon népek és nyelvek tömören összefoglaló ismertetését a magyar nyelvvel foglalkozó első kötet tervezetébe, hogy az a fgr. nyelvészet anyagának tüzetes tárgyalására szánt második rész megjelenéséig ideiglenes hátterül, tájékoztató alapul szolgáljon. Ezen meggondolás alapján meglehetősen céljatévesztettnek látom P. cikkét. Mindenekelőtt az lett volna e füzet főfeladata, hogy eligazítson a praefinnugor s aztán a fgr. korszak nagy problémáinak tömkelegében: tájékoztasson az urál-altaji nyelvrokonság föltevésének mai állásáról, az idg.-fgr. nyelvviszony kérdéséről, az uráli, a fgr. ősrokonságról és bizonyítékairól^ az őshazáról, az alapnyelvről s történetelőtti történetéről, az ősnép ethnikumáról, műveltségéről, fokozatos szétszakadozásáról, vándorlásairól. Igaz, egyik-másik kér* désre nagyon sovány válasszal kellett volna beérnünk, de legalább nemi támponthoz jutottak volna azok is, akik nem olvashatják SZINNYEI Göschen-füzetének bevezetését vagy pláne a Suomensukuisten kansojen esihistoriá-t és — teszem föl — ITKONEN összefoglalását. Szinte érthetetlennek találom azt is, miért hallgat P. az uráli rokonságról, amelyre vonatkozólag annyi biztos eredmény áll rendelkezésünkre. Megtörténhetik, hogy a nyelvünk törtéheti fejlődését