Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. 138

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK 139 lélektan mellett igénybe kell vennünk a WüNDTtal önálló tudományággá izmosodott néplélektan segítségét. A második fejezet egy konkrétabb kérdéssel, a nyelvi változások fogalmával és fajaival foglalkozik. E változások több, egymást keresztező szempont figyelembevételével lévén rendszerbe foglalhatók, szakít GOMBOCZ az eddigi mesterkélt és egyoldalú osztályozásokkal s e helyett tanulságos szemléletességgel a változásoknak lélektani indítékaik szerint elkülönülő fő-típusait mutatja be. Csak egy példát hadd említsek. A régiségben és a, nyelvjárások jórészében található szabályos terek a köznyelvben hangátvetéssel teher-ré változott. Ez független vagy önálló változás, mert minden képzettársulás nélkül következett be. A mai szűkölködik valimiben a régibb szűkölködik vmiből, vmitöl, vmi veikül szerkezetet szorította ki, azonban már nem függetlenül, hanem nyilván az ellentétes jelentésű bővelkedik vmiben kifejezés analógiás hatása alatt. Előttünk az analógiás változások típusa. A STEINTHAL-PAUL-féle nyelvlélektani irány megelégedett ezzel a szétválasztással. Ha azonban a nyelv szociális jellegére gondolunk, különbséget kell tennünk a ma beszélő közt — aki az eredetibb tereh és szűkölködik vmiböl formák ismerete nélkül öntudatlanul, utánzásból használja a mostani alakokat — és azon egyesek között, akik bizonyos lelki, ül. psychofizikai okok hatása alatt létrehozták ezeket a változásokat. A társas lélektan szempontjából vannak eredeti és utánzó változások. A fejlődés törvényszerűségére utalás, a nyelvtörvények természetének és gyakorlati fontosságának klasszikus világossággal való megállapítása után a nyelvvizsgálat különféle fajait jellemzi GOMBOCZ. Ezen a ponton nem értek egyet szerzőnkkel, aki SETÁLlhez hasonlóan beéri a leíró, genetikus és emotionalis felosztással, Azt tartom, ez a hármasság indokolatlan, s csak a felosztás alapjául szolgáló szempont eltévesztése eredményezhette. A leíró vizsgálat a nyelvi tények konstatálásával, a genetikus azok fejlődésével foglalkozik. Egyebet az emotionalis sem végezhet. Nem a vizsgálat módjában, hanem a vizsgálat anyagában rejlik a különbség. A nyelv elemeinek (hangok, szavak, kapcsolatok) van 1. materiális külsejük, 2. alatta bizonyos tartalmi képzetük s 3. mind a hangalakkal, mind a fogalmi képzettel finoman rezgő érzelmi, hangulati íz jár. Az utóbbi időkig a leíró s a származtató nyelvvizsgálat majdnem kizárólag az első kettővel szokott foglalkozni s csak újabban kezdi az érzelmi velejáró fontos finomságainak megállapítását és történeti viszontagságainak felderítését a módszeres kutatás körébe vonni. Röviden szólva: csak leíró és genetikus nyelvvizsgálatról beszélhetünk, megjegyezve, hogy e vizsgálatok mindketteje kiterjedhet a nyelvi jelenségek materiális, fogalmi és érzelmi oldalára. GOMBOCZ füzetének zöme az önálló (16—34. 1.) és az analógiás változások (34—44. 1.) beható elemzésének és rendszeres csoportosításának vJan szentelve. Kedvem volna lépésről lépésre követni a nyelvtudomány kincsesházában csodálatos biztossággal vezető előadás menetét, de bizonyára jobban teszem, ha az érdeklődőket magához a kalauzhoz utasítva néhány szerény megjegyzés megtevésére szorítkozom.