Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Kisebb közlemények - Melich János: A régi magyar ch > h hangról 44

44 NÉMETH GYULA. A régi eredményeket nagyjában fel nem forgathatjuk, legfeljebb a részleteket alapozhatjuk meg biztosabban. Nem nagyszerű elméletek lesznek azok, a mik a magyar írás kérdésének tudományos hitelét biztosítják; ezt a feladatot egyedül a minél aprólékosabb részletmunka lesz képes elvégezni. Bár eltűnnék az a bizalmatlanság, mely tudományos köreinket a magyar írással szemben jellemzi; kevesebb romantikát, több kritikát, — s azt hiszem, a jövőben még szép eredményeket fogunk elérni ezen a téren. NÉMETH GYULA. Kisebb közlemények. A régi magyar eh > h hangról szóló újabb fejtegetésemben (NyK. XLIV. 362) megemlítettem, hogy XII—XIV. sz.-i latin emlékeink mihi, nihil helyett sokszor michi-t, nichil-i írnak. Az idézett helyen annak a sejtésemnek adtam kifejezést, hogy e szavakban a eh «talán a k hang jele». Más szóval e szavakat a jelzett időben hazánkban miki-nék, nikil-nek ejthették. Ezt a feltevésemet most két dologgal támogatom; az egyik az, hogy az olaszban van nichilo 'ments5 annichilare

'zunichte machen; vernichten', úgy szintén a spanyolban aniquilar na. Az olasz és a spanyol szó csakis egy nikilből (írva nichil) s nem nihil-bői származhatik. A másik egy szaktekintély véleménye. Diez, Gramm, der romanischen Sprachen I. 276 (1870. évi kiadás) lapján ezt írja: «In der mittellateinischen Sehreibung michi für mihi, nichil für nihil, Vachalis Vacdlis für Vahalis (Sidonius), so wie im it. nichilo, annichilare, sp. aniquilar mag sich h, um nicht zu verhallen, verhártet habén.» MELICH JÁNOS.