Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

A RÉGI MAGYAR ÍRÁS EREDETE. 27 MARsiGLi-féle hagyományos ábécze — oly alakot őrzött meg, melynek vallomása a későbbiekben igen fontos lesz. A csíkszentmiklósi feliratban négyszer fordul elő ez a betű, mind a négyszer szó végén ak vagy dk jelölésére, \ alakban. A konstantinápolyi feliratban körülbelül ugyanazon alakban kétszer fordul elő s mind a kétszer ák-o\> jelöl és szó végén van. Szóközépi ak sem a csíkszentmiklósi, sem a konstantinápolyi feliratban nem fordul elő. Egyáltalában nem valószínű tehát, hogy e feliratok készítői e betűt csupán mint a szóvégi ak, dk jelét ismerték. A későbbi emlékek úgy emlegetik ezt a k-t, mint «vég-fc»-t, de ez a vélemény valószínűleg a csíkszentmiklósi felirat fenti sajátsága folytán keletkezett. Legtöbbet tudunk meg erről a sajátságos betűről a TELEGDI Eudimentájából (a giesseni kézirat 444. lapján): «Quid differunt ^ et 0? — Nihil differunt, nisi quod ^ in initio et (a giesseni másolatban az et helyén hibásan: (} ) in fine dictionum, quum eam vocalis a sequitur, usurpari commodius possit, et in fine semper corripiturw. Szerinte tehát szavak (hangcsoportok ?) elején és végén használatos a ^, ha utána a következik. A szabályt megvilágosító két példában (adnak és akor) azonban nem a k előtt van az a. SEBESTYÉN ezért azt mondja (MÉHE. 101. 1. 4. jegyz.), hogy a szabály téves. A Eudimenta marosvásárhelyi másolatában azonban találunk egy harmadik példát is: a kalmár szót. SEBESTYÉN szerint ezt a marosvásárhelyi átdolgozó a rossz szabály igazolására csinálta (MÉHE. 110.1.). SEBESTYÉN véleménye nem feltétlenül meggyőző. Nincs kizárva az az eset, hogy a Eudimenta írója csakugyan úgy tudta, hogy a ^ betűt a előtt is, a után is lehet használni. De miért maradt meg a magyarban éppen a /t-hang számára két betű, hiszen a köktörök írásnak az r, l, n, d, b, t, s, j, g számára is megvolt a maga külön jele, a szerint, a mint ezek a hangok elülképzett vagy hátulképzett magánhangzók szomszédságában voltak. Hogy épp a k számára van két jelünk, az nem véletlenség. A köktörök írásban ugyanis a k számára (éspedig csupán a k számára, más betűknél ez nincs így) öt jel van: 1. ka, -2. ke, ki, 3. ko, ku, 4. kö, kü, 5. ky (vagy ak stb.)..