Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

A régi magyar írás eredete. i. Egy német tudós, NECKBL GUSZTÁV, «Zur Einführung in •die Runenforschung» ez. czikkében (Germ.-Eom. Monatsschrift,!.) panaszkodik, hogy a germanisták a rúnaírás tanulmányozását elhanyagolják. Szinte úgy látszik, mintha néhány szakember száraz és haszontalan időtöltése volna ez a tanulmány, s legfeljebb a germán faji önérzet az, mely ezt a tárgyat a szakembereken kívül még némely kevesek előtt romantikussá és érdekessé teszi. A régi magyar írásnak is érdekes a sorsa. A tudományos közönség jó része ma sem hisz benne, a mi főleg annak a romantikának következménye, a melylyel a legrégibb idők óta körülvették, s a mely még az Akadémia új, nagy kiadványából1

) sem hiányzik. (E kiadvány 160. lapján például a következők olvashatók: ((...nemzetünk ...rátermettségével ezt a fenséges régiséget minden kultúrnép közt legtovább megőrizte». «Az, a mit a feledés és bizonytalanság ködéből kibontakozó magyar rovásírás most az egyetemes írástörténetnek nyújt, az epigraphia legnagyobb csodái közé tartozik.» 24. 1.: «Jellemző, hogy erre a pompás ötletre — a rovás visszaforgatásáról van szó — az indogermán népek egyike sem jött rá.» És így tovább. A ritkítások tőlem származnak.) Pedig ez minden tekintetben fontos, nagyon érdekes probléma, mely legkomolyabb, minden romantikától mentes érdeklődésünket megérdemli. Csakhogy nagy kritikával kell kezelni. *) Dr. SEBESTYÉN GYULA, A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915. Rövidítve: MRHE. B mű harmadik részének, az drástörtóneti eligazodás »-nak bírálatát 1. NÉMETH, EPhK. XL. 560—70. 1.; SEBESTYÉN válaszát s a bíráló feleletét uo. 668—-679.