Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

Egy ismeretlen képző. A denominális -dly, -ély (-ly) képző egyike volt a nyelvújítás kedveltebb képzőinek. A sorozatot a XVIII. sz. közepén az estvély nyitja meg, a melyre az első adatot a NyŰSz. nyomán a kolozsvári születésű HORVÁT JózsEFnek «Emberi okosság» czímű fordításában találom: estvélyhor (33., 34. 1., a latin eredetiben : vespere.)*) Él vele BARÓTI SZABÓ is Új mértékre vett verseiben 1777-ben: «Az estvély \ barnás sátorait sűrűn terjeszteni kezdte». SÁNDOR ISTVÁN 1808-ban szótározza. 1841-ben már mai r

soirée' jelentésében is előfordul. Nem tartom lehetetlennek, hogy az erdélyi íróknál fellépő estvély népi szó; niszen, mint alább kitetszik, az -ly képzőnek éppen a székelyeknél van legnagyobb divatja. A többi denominális -ály -ély képzős nyelvújítási alkotás mind a XIX. századból való. A szeszélyes melléknév szeszéles alakban KISFALUDY KÁROLYnál bukkan fel a 10-es években; a szeszély DÖBRENTBinél már 1822-ben megvan (vö. GORIUPP, NyF. LXXVI. 38), s 1834-ben KUNOSS Szófüzére szófcározza *) A NyÚSz. 449 az estvély szót 1763-ból, ADÁMiból is idézi, csakhogy az ADÁMI nyelvtanához függesztett szótárkában (Wörterbueh der Stammwörter der ungarischen Spraeh, 24. 1.) nem estvély, hanem estvény van Abenddámmerung' értelmezéssel. TOLNAI VILMOS, a ki Nyr. XXXIII. 339 ADÁMI szavára felhívta a figyelmünket, azt hiszi, hogy az estvény talán népi eredetű. Aligha. Már BALLAGI ALADÁR (Eégi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótár 88) kimutatta, hogy ADÁMI főforrása MOLNÁR ALBERT szótárának 1708-as BEÉR-féle kiadása volt. S csakugyan MA. valamennyi kiadásában (s innen PP.-ban) ezt találjuk: estvenyén : crepusculo. Nyilván ugyaninnen veszi át SzD.4 50

estvényén alakban. ADÁMI — BALLAGI valószínű magyarázata szerint — MA. estvenyén szavából metszette el az estvényt. Egyébként az estvenyén képzésmódja nem világos; hasonló származéknak látszik: hő> hevenyén. Nyelvtudományi Közlemények. XLV. 1 •