Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129
156 GOMBOCZ ZOLTÁN. ismaelitis hungaricis audiverunt, quos celeberrimus geographus Arabs JAKUT (f 1249) in űrbe Aleppo circa ann. 1220 invenit.» ] (i. m. 33).1 ) . , E magyarázatnak két bökkenője is van. Ürgáng Chvárizm - fővárosa. A tartományt krónikáink legalább névről ismerik: ex plaga autem estivali subsolari gens iacet Corosmina. Furcsa volna, hogy fővárosát külön is megemlítenék, más kapcsolatban, -tScythiától keletre helyezve, s hozzá regnum Jurianorum néven! VÁMBÉRY egészen önkényesen Jorianumot ír, csakhogy krónikáinkban regnum lorianorum van, tehát Joriani, -orum mn., a melyben az n nyilván a melléknévképzőhöz tartozik: alapszava, a tartomány neve, nem Jorian-, hanem Joria. Ha ebből a feltevésből indulunk ki, könnyű belátni, hogy már HORVÁT ISTVÁN, PODHBADCZKY és JÁSZAY helyes nyomon jártak, Tűikor a regnum lorianorum kifejezést így értelmezték: regnum •Georgianorum.®) Georgia a régiek Ibériája, a melyet Scythiával kapcsolatiban mint Scythiával határos tartományt gyakran emlegetnek. «Hsec autem patria, id est Scythia, — írja pl. JORDANES — ab arctu, id est septentrionali circumdatur Oceano, a meridie Persida, Albánia, Hiberia, Ponto atque extremo alveo Istri.. .»3 ) A XIII. században viszont a mongolok hódításaival kapcsolatban gyakran esett szó Georgiáról is, s így nem meglepő, hogy a XIII. sz. második felében Scythia 'leírásának tudákos compilatora, a ki e fejezetből nyilván semmit sem akart kihagyni, .a mit Ázsia földrajzából tudott, a terra Corosmina, terra Kytanorum, terra Alanorum, Tarsia, India minor mellett Georgiát *) A regnum lorianorum == §wr$á/n magyarázatban, úgy látszik MAEQUART sem tudott egészen megnyugodni, mért a Streifzüge végéhez csatolt függelékben új magyarázatot próbál meg: «Mit r. 2or-ianorum ist dagegen das uigurenreich von Bisbalyk (Turfan und Urumtsi) gemeint» (499. 1.). M. nyilván az ujgu-Toknak Huiuri (PIANO CAEPINI), Jugures (RUBRUQÜIS) elnevezésére gondolt. 2) V. ö. HORVÁT ISTVÁN, Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből (1825) 56. L; PODHRADGZKY, Chronicon Budense (1838) 12. 1.; JÁSZAY PÁL, A magy. nemzet napjai (1857) 29. 1. 3) MGH. Auet. ant. V. 1 : 61.
