Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY. 145 esse gentes Scythicas immanes et innumerabiles, quse trans Gaucasum montem et Mseotidem paludem et prope Caspium maré ad Indiám usque tendantur ...» A szir-keresztény SÁNDOR-legenda viszont a Góg és Mágóg népeket a hunokkal azonosítja,1

)

v. ö. pl. Christian-expos. in MATTH. C. 37: «et de Alexandro rege legimus, quod ad conclusionem gentium Goc et Magoc, quse Gazares nunc vocantur, gentes quonjdam Hunorum petierit», s u. o. c. 56: «Nam et in Gog et Magog, quse sünt gentes Hunorum, quse ab eis Gazari vocantur» (MIGNE, Patrol. lat. CVI, 1405).2

)

Az arab kartográfusok nem mulasztják el kijelölni térképeiken a Góg és Mágóg ország határait, s a siciliaiak s a katalánok követik az arabok példáját.3

) Csakhogy persze az oikumené terjedésével a Góg ós Mágóg népek is el* vándorolnak a Kaukázustól és a Derbend-i vaskaputól északra elterülő ősi hazájukból az oikumené széléré, kelet felé, kb. a mai Kelet-Szibéria vagy Mandzsúria vidékére. Tehát a Góg és Mágóg népek földje Scythiától csakugyan keletre terült el. MARINO SANUTO térképe (Mappa de mari et terra, 1320) ilyenformán helyezi el:4

) Sicia Turkestan Gog et Magog Tarse A XIV. sz. végéről való katalán térképen az Altai-fíimalája hegyvonulaton túl a köv. legenda olvasható: «Muntanyes de Caspis, dins les quals Allexandri viu arbres ten alts que les saines tochaven a les nuus; e aqui cuida morir, sino que Setanat lengita per la sua art. E per la sua art y encloy aqui los Tartres Gog et Magog», s egy keleti király képe alatt: «Lo gran seynor, princep de Gog e de Magog. Aquest exira en *) NÖLDEKE, Beitráge zur Geschichte des Alexanderromans 27; J. MARQUART, Osteuropáische u. ostasiatische Streifzüge 281. 2)

Érdekes, hogy a DADO verduni püspökhöz intézett levél (EHABANI Virtunensem ad Episcopum, a X. sz. elejéről) a magyarokat is a Góg és Mágóggal azonosítja: «idcirco Gog et Magog esse Hungros, qui nunquam antea auditi sunt», v. ö. MHK. 331. 3)

LELEWEL, i. m. Epilogue 169. 4)

LELEWEL, i. m. Atlas 27. Nyelvtudományi Közlemények. XLV. 10,