Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - II. 67

ZÜEJÉN SZÖVEGEK. 69 — su§ — rabota mem mii-k§.» setis sili rabota d'edusko pats lontini. uetja — sue — i lonti zev jonain, med oz kus. te — su§ — vasiléi, tan ov. me — su§ — vo og voli te dor§. a juan-éojan, sen skap i skolko ugodno, sen ju i soi.» juiis, sojis i olis vo. volis vo i d'edusko voiis. «zdrastvui, vasiléi! ku^sgma te ola'n ?» — nme — su§ — ola zev bura.» — «te-koid kazak iz sedli/v>*•— «o» te-koid k§zaiin iz sedli-na mem*, Vasiléi suiis. <mo, me bar a' muna §ni i god og voli. a te —sue — ov.» bara' vo olis. d'edusko voiis• bara\ vzdrastvui, vasiléi! ku,ts§ma ovlan ninh) — «a mii me og ov tani, juni-soini dgvel.n — «mii, su§, te-koid kazak mem iz sedli nem-na.* a vaéile'i sue: «te~koid k§éaiin menim iz sedli.)) — «me — su§ — bara' muna, m§d tája luned'é og voli.» bara' vo olis vasiléi. d'edusko bara' voiis vidlini, vidlini. «zdrastvui, v asiléi! ku^sgma — sue —nin ola'n H vasiléi valami munkát». Adott neki az öreg munkát, a kemenczét fűteni. «Ezt — mondja — fűtsed nagyon erősen, nehogy kialudjon (a tüz). Te — mondja — Vaszilyij, maradj (tkp. élj) itt. Én — mondja — egy évig nem jövök hozzád. De étel-ital (tkp. ital-étel), ott van egy szekrény, és igyál meg egyél ott, a mennyi tetszik». Ivott, evett és élt egy esztendeig. Eltelt (tkp. eljött) az év és jött az öreg. «Adjon Isten, Vaszilyij! Hogyan élsz te?» — «Én — mondja — nagyon jól élek (vagyok)». — «Hozzád hasonló munkásom még nem akadt!» — «Te hozzád hasonló gazdám meg nem akadt még», mondta Vaszilyij. «Nos, én most megint elmegyek és egy évig nem jövök. Te meg — mondja — élj». Megint egy évig élt. Megint eljött a nagypapa. «Adjon Isten, Vaszilyij! Hogyan élsz már?» — «De mit ne éljek én (azaz: miért ne érezzem magam jól) itt, enni-inni elég van».— «Mit — mondja — hozzád hasonló munkásom még sohasem akadt». Vaszilyij meg mondja: «Hozzád hasonló gazdám nem akadt». — «En — mondja — megint elmegyek, a másik ilyen napig nem jövök (mához egy évre jövök)». Megint egy esztendeig élt Vaszilyij. Az öreg megint eljött meglátogatni, körülnézni. «Adjon Isten, Vaszilyij! Hogyan •—