Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések NÉMETH GYULA nyelvtanára.*) MÜLLER MIKSA idézi egyik felolvasásában egy híres keleti nyelvész nyilatkozatát a török nyelvről: «We might imagine Turkish to be the result of the deliberations of somé society of learned meni) (Lectures I, 8. §). Nem merném ezt a többékevésbbé találó mondást a török nyelvtanokra is alkalmazni. Sőt ellenkezőleg, a legtöbb török nyelvtan azt a benyomást teszi az emberre, mintha a szerzője nem «tudós férfiúi) volna, hanem félszakember, a ki a nyelvtanírás nehéz munkájára inkább gyakorlati nyelvtudása, mintsem elméleti ismeretei alapján érzi magát hivatottnak. NÉMETH GYULA nemrég megjelent török nyelvtana — a török szövetséges nyelve iránt mind szélesebb körökben mutatkozó érdeklődós egyik értékes terméke -— a ritkább kivételek közé tartozik. Nagy érdeklődéssel és nagy élvezettel olvastam el elejétől végig s jólélekkel mondhatom, hogy a legjobb, s aránylag kis terjedelme ellenére is — 126 lapon még mondattant is ad — a legtartalmasabb török nyelvtanok közé tartozik. Minden során meglátszik, hogy szerzője nemcsak törökül tud, hanem hogy vérbeli nyelvész is, a ki képes arra, hogy egy az indogermán és sémi nyelvtípustól annyira eltérő nyelv jelenségeit elfogulatlan szemmel megfigyelje s megfigyeléseinek eredményét szabatosan megfogalmazza. Voltaképpen csak egy elvi jelentőségű kérdésben tér el a felfogásom NÉMETHétől: én még az ilyen pusztán leíró s többékevésbbó gyakorlati jellegű nyelvtanban is több teret szánnék a *) Türkische Grammatik (Sammlung Göschen 771). Berlin und Leipzig, 1916.