Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

342 MELICH JÁNOS. Csejd válhat, vö. Cheyd hn., szn. KOVÁCS, Ind., Chehth CSÁNKI I. 649. A magy. cseh 'bohemus' és Cseh, Csehi szn., hn. a cseh nyelvi cech 'bohemus', Cech 'nom. proprium' (1. GEBAUER, Slov. hist. staroc.) átvétele. Mihály. 1135-ből: Homo cond. Michal, 1152-ből: Michal, 1198-ból: Predium Michal (L NyK. XXXIV. 137.); XIII. sz. eleje VE. 29. § : Michal, uo. 77. § : Michal . . . Supradictus Michal; a XV. sz. első harmadából EhrC. 40.: zent mychal arhangyalnak; a XV. sz. közepéről BécsiC. 159: ime Michal eg az élő fédélméc kőzzöl. Később Myhal, Mihal, 1. KOVÁCS, Ind., NyK. XXXIV. 137. és Szent-Mihály hn.-eket. A m. Mihályt két ok miatt nem származtatom a latinból; a lat. Michael-nek az egyh. lat.-ból nem ismerjük egy lat. Michal alakv.-át; a VR. 350. §-ában előforduló ilyen alak nyilván sajtóhiba («in festő sancti Michalisi) e h. Michaelis). Az egyh. lat. ch-t nálunk a XI—XIII. sz.-ban általában k-nak ejtették (vö. arkangyal EtSz., Zakariás stb.). Nyilván ez volt az ejtés a Michael szóban is. Ez okok alapján azt tartom, hogy a m. Michal > Mihál > Mihály talán szláv: cseh-tót eredetű, vö. ó-cseh Michal GEBAUER, Slov. staroc. Tihany. 1055-ből: in loco tichon, Vita S. Ger.: Tychonicum 1. NyK. XXXIV. 137. és vö. Tychon, Tychoniensis, KOVÁCS, Ind. A c/i-val írott alakra mutatnak az emlékek Tikon- átírásai is, 1. KOVÁCS, Ind., CSÁNKI III. 17. A hn. előbbi szn.-bői (vö. Tichon szn. 1211-ből, KOVÁCS, Ind.) E szn. szerintem szláv Tichon átvétele, a melyről 1. MNyv. X. 104., MELICH, Szláv jöv. Is, index. Szuha több felsőmagyarországi patak és falu neve, 1. LIPSZKY, Rep. -— 1299-ből: Zucha, 1. KOVÁCS, Ind., Árpádkori új okmtár X. 341.: «in fíuuium Zwcha .... Zwha». Később a név Zuha, Zoha alakban sokszor előfordul, 1. CSÁNKI I. 72., 147., KOVÁCS, Ind. A tn. < tót Suchá és ez tót suchy, -á 'száraz, aszú'. Víz- és helynevekben a t. Suchá azonos a ném. Dürrbach (vö. Szuha = Dürnbach, város, Pozsony m. LIPSZKY, Rep.), magy. Aszó, Aszód, Szárazpatak tn.-ekkel. 3. Ismeretlen eredetűek. Bács. 1135-ből: «Paulo palatino et comite bachasiensi* (1. NyK. XXXIV. 134.), olv. Bachás-. Később Baás (vö. 1177 tájáról; «comes baasiensis», 1. NyK. i. h.), Baács (vö. Baach hn. és szn., KOVÁCS, Ind.; comes de Baach VR. 129. §; comitis de Baach VR. 126. §; comitis baaciensis, comite baachiensi, 1. NyK. i. h.); Bácsu (vö. comite de Bachu VR. 326. §); a mai Bács alak a XII. sz. vége—XIII. sz. eleje óta (vö. KOVÁCS, Ind., CSÁNKI II. 136., NyK. i. h., VR. 125., 127., 131., 133., 337., 338., 346., 347., 351., 356. §.). A lat. emlékekből egy *Bahás~