Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Ismertetések és bírálatok - Tolnai Vilmos: Kis-Erős Ferencz: A magyar nyelv. 323

324 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. maga szinte nem egyéb, mint közkézen forgó művek kivonata vagy alig módosított kiadása. Mint régi ösmeró'söket üdvözöljük főleg" SZINNYEI és SIMONYI alapvető munkáinak szövegeit, melyeket itt-ott meg nem értett vagy félreértett mondatok tarkítanak. És kérdem, mit tanulnak a polgári képző növendékei, kiknek semminemű ilyesféle előképzettségük nincsen, az ilyen rájuk nézve rejtelmes mathematikai képletekből, hogy a gyakorító «-g [fgr.*-^ oo *-7jg]» ; meg hogy a feltételes mód jele <í-ná, -né [fgr. *-« + *-k oo* y] — mozzanatos képző -4--/, -j (o: i) [fgr. -^-fecvj^-yjs ; hogy a fokváltakozás elmélete milyen «áthidalhatatlan rést üt a finnugor és török nyelvszerkezet közt» ? Mire való a mondat meghatározásáról való nagy és ellenmondáeokkal teli vita, ha utána SZINNYEI (a középiskolák III. osztálya számára írt) Bendszeres M. Nyelvtanának idevágó fejezetét olvassuk, közbeiktatva SIMONYI Helyes Magyarságának egyes bekezdéseit ? Külön fejezetet lehetne szentelni a könyv aránytalanságainak és helytelen beosztásának. Azokon kívül, miket már HALÁSZ PÉTER említett, rámutathatnék «A régi magyar nyelv, illetőleg a magyar történeti nyelvtant) fejezetére (89—129), mely harminczkilencz lapon kétségbeejtő részletességgel beszél a régi nyelvről; PÁZMÁNY PÉTERnek pedig s a tőle máig terjedő fejlődésnek csupán egy lapot «szentel». — A hangtan 43 lapot foglal el, a jelentésváltozások magyarázata hármat (38. és 241—242). — Az elszigetelődés, szóvegyítés (o : vegyülós), kikövetkeztetés, népetymologia egyszer aránylag bőven (34—37), egyszer meg nagyon mostohán (238—240) van tárgyalva, s úgy tetszik, mintha erről a fölösleges ismétlésről a szerzőnek nem is volna tudomása. Mutatványul még egy-két tárgyi tévedést. Az r képzésének magyarázatából kimaradt a nyelv hegyének rezdítése (165); itt azt is meg lehetett volna említeni, hogy van zöngétlen r, l, m, n is. Hogy az uvularis r-t (p) miut rendes hangot egy nyelv sem használt (180), az nem szabatos, mert az északi franczia és a nyugati ném nyelvterületeken egészen rendes. Ma már nem lehet a képzőkről kereken kijelenteni, hogy «eredetileg mind önálló szók voltak, a szóképzés pedig eredetileg összetétel* (233), különben is a szerző ellentmond magamagának a következő lápokon, hol a)—g) pontok alatt másféle keletkezést is említ, de minden magyarázat nélkül. A mai minta szó nem egyszerűen sajtóhiba útján lett a latin moneta-ból,. mint nfőveg < söveg, nemtő < nemző (268); története megtalálható a Nyr. XLI. kötetében (34. 1.). A jelző keletkezéséről és mivoltáról való hosszú, elvont bölcselkedés, de kivált a jelzőnek az állítmányi igére való vonatkoztatása egyáltalában nem ide való és kiválóan alkalmas a tanuló megzavarására; annál is inkább, mert az utána következő-