Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

322 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. rium) foglalkozik általános nyelvtudománynyal és részletes . magyar nyelvészettel; fölötte áll tehát az elemi képzők magyar nyelvi tanulmányának, de természetesen nem érheti el sem terjedelemben, sem tudományos részletességben az egyetemi fokot. Korlátozza az aránytalanul kevesebb óra és az a követelés, hogy a kiszabott időn belül a tárgyat teljesen be kell fejezni. Ennélfogva az általános részből, hogy úgy mondjam, csak a dolgok gerinczóvel lehet foglalkozni: a nyelvtudomány elveinek ós módszereinek velős bemutatásával, legfőbb megállapodásainak rövid közlésével, minden kitérés, legfőképen vitás kérdések hosszas tárgyalása nélkül. Ez az első félév munkája, míg a > második félévre a magyar nyelvtan részletes fejtegetése, az elemi képzőben nyert alap kibővítése jut. Az anyagnak kiválogatása és összeállítása igen nagy munkájába kerül a tanárnak, mert a követelményeknek megfelelő kézikönyv eddig nem volt. Ezen a hiányon akart segíteni KIS-EBŐS FEEENCZ a czímben jelzett könyvvel, felölelvén benne mindazt, a mi a polgári képzőben szükséges, ós megtoldván még többel is, hogy kedvet és ösztönzést adjon a jelölteknek önmunkásságra és továbbképzésre. Sajnos, ez a jó szándék nem járt a remélt eredménynyel. A hallgatónak, ki biztosan és világosan magyarázó kalauzt vár a könyvben, el kell rettennie az anyag szertelen tömegétől, az adatok, czímek és utalások sokaságától, melyben eligazodnia szinte lehetetlenség; az előadó tanárt is nem kevesebb rémület fogja el, hogy heti négy órában, egy rövid esztendő lefolyása alatt el kell végeznie ezt a tömérdek tárgyat, mely még akkor is, ha az előszóban jelzett kisbetűs szöveget kihagyja is, legyőzhetetlen munkát ró tanárra és hallgatóra egyaránt. A szakember pedig bosszankodó csodálkozással kérdi, hogyan lehetett ennyi jóakarattal és szorgalmas elszántsággal ilyen — ABANY-nyal szólva — bruttó keveréket egy könyvbe sajtolni. A felelet erre csak az lehet, hogy az alkalmasint pályája kezdetén álló szerző még nem volt megérve erre a feladatra sem mint tanár, sem mint tudós. A tanárnak hosszú gyakorlatra ós végtelen finom tapintatra van szüksége, hogy abból, a mit ő maga az egyetemi szigorlatokon tudott, a mit később hozzátanult, mit és mennyit válogasson ki hallgatói számára. Igaz, a tanárnak legalább is tízszer annyit kell tudnia, mint a mennyire a tanításban közvetlen szüksége van; de jaj annak a tanításnak, mely csak arra való, hogy a tanár egész tudományának kirakatául szolgáljon. A tudósnak pedig tisztában kell lennie avval a czéllal, melylyel könyvét írja: a kutatás eredményeit adja-e elo világosan és szabatosan összefoglalva; vagy a tárgyába tartozó kérdések fejlődésének történetét-e; egyes homályos és vitás pontok újra való föl-