Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

ZÜEJÉN SZÖVEGEK. 317 menam kosa, ken menam sablah) ruís povzas i ibes-pereg-dore Uetísas. a petuk si-dine t'setísas bera. ruU povéas i epremet pisje. a keié da petuk ponda'sni kiken óvni. likú, kis kakas, hol az én kaszám, hol az én kardom?* A róka megijed és az ajtóküszöb mellé ugrik. A kakas azonban megint őhozzá ugrik. A róka megijed és hanyatthomlok menekül. A nyúl és a kakas pedig kezdenek ketten élni. Jegyzetek. 1. str eitni < or. CTpoiiTB j póté: a kerítés vízszintes póznái, a melyek összekötik egymással a földbe szúrt karókat, a melyeknek maj§g a nevük | ibe$-p§reg gor-ulad: az ajtónyílás alsó gerendája alá, a küszöb alá bent a szobában j mede'dis 'noanajTb, OTíipaBHJiT., *ITOŐM BMÍ>CT'I> nouiJin' | karlan 'najiKa Ha atepHOBt, q*MT> BepTart acepHOBB?

j

vezja'vni VrpyHy HOJIOÍKHTL' I karlan-vezjes . . .: ca malom kotorgató rudat meghajlítom, íjat csinálok belőle, húrt teszek rá, a nagy mozsártörőt meg láillesztem, mint a nyilat a bevágásánál, és mint valami nyíllal kilövöm vele a szemedet' | viUk§b 'COBCBM'L'. 2. medim 'noM^eMt, nonijin' (russicismus) | vetli'éi 'űzte, űzte', tehát 'próbálta kiűzni'. 3. petusok < or. n^TymoKi. í g. gerd'd'éd'ésas 'ropjio ÓH^,bTO •CnaBHJio' [ epremet < or. onpoMeTbio. 43. Ion, it

d'£as i

gaid. Ion, i(

d

r

éas

i gaid meda'sni tűje. i sije'zda mune'ni zev dir. i voas sije'sli jol'. i zev soge use'ni: akud'dza taje mi jol'se vudzam h) i dumáiííévni zev dir. Ion i suiis : «vai — suas — gaid'd§, 43. A szén, a szalma (szál) és a hólyag. A szén, a szalma(szál) és a hólyag útnak indulnak. És ők mennek nagyon sokáig. És egy patakhoz érnek (tkp. és nekik egy patak jön). És nagy bánatba jutnak (tkp. nagyon bánatba esnek). «Hogyan kelünk mi át ezen a folyón ?» És nagyon sokáig gondolkoztak. A szén mondotta: «Nosza — mondja — hólya-