Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223
ZŰRJÉN SZÖVEGEK. 315 akgjéé'jg, Uojg, ibgs-pgrgg gor-ulad kei led'z/fi i keié sije let d'zis. ibgs-pgrgg gor-ulié sija i paié-vüg kais. pat'é-vilié i pglaie kais. kgt isgs kerka'éis vgtlis i stav kgié-pisg éojis. kgis muni i soiíégm pu-dorg pukéis i bgrdni pondis. os lokt§ i kgiélié jua'las : «keféé'je, t'éojg, muja berdan ?» kgié suiis: «vot me-ordam jud'éis rúté uzni. ajéi'mgs vgtlis dei stav pia'ngs éojis». os kgjégs i mgdg'dis ru( isgs vgtli'ni kerka'ié. kerka-ding voiis'ni. os i gorg'ii'éis: «bu-a-u-a, bu-a-u-a! kgn rujsis?)) ruié pglai-dórié iéeiíéas i gorg'iiéas: nkarlan-vezjgs vezja'la, toin-pisgs pisa'la, éint§ viiékgb ZÚP>. os povzas i pisje. 2. k§t'é bgran vaz mesig'as pukéas i bgra bgrdni pondas. si-ding kgjin loktg i jua'las: ukeféé'je, iéoje, muja bgrdanh) — «a vot — suas — me-ordam rúté juáéis uzni, stav pia'ngs éojis i ajéi'mgs vgtlis.» — umgdim ing, me vgtla sijg.» kgié i suiis: na kié — suas — tenid vgtli'ni? os vgtli'éi, vgtli'éi i iz eri kéredzkedni: «Nyulam, húgom, engedj legalább az ajtóküszöb alá !» És a nyúl beeresztette Őt. Az ajtóküszöb alól a kemenczére mászott. A kemenczéről az ágypolczra mászott. A nyalat kikergette a házából és az összes nyúlfiakat megette. A nyúl ment és egy megégett fa mellé ült és elkezdett sírni. Egy medve jön és kérdezi a nyúltól: «Nyulam, húgom, miért sírsz ?» A nyúl mondta: «Nézd, énhozzám kéredzkedett a róka meghálni. Magamat kikergetett és a fiaimat mind megette. A medve (magával) menesztette a nyulat, hogy kiűzzék a rókát a házból. Odaértek a házhoz. A medve elkiáltotta magát: ubu-a-u-a, bu-a-u-a! Hol a róka?» A róka fölpattan az ágypolcz széléről és kiáltja: «A malomkőforgató rudat fölajzom húrral (tkp. a malomkőforgató rúd húrját fölajzom), a mozsártörő mélyedését ráillesztem, a szemedet teljesen kilövöm». A medve megijed és elszalad. 2. A nyúl megint a régi helyére ül és megint elkezd sírni. Odajön őhozzá a farkas és kérdezi: «Nyulam, húgom, miért sírsz?» — «Hát nézd csak, — mondja —• énhozzám kéredzkedett a róka meghálni, a fiaimat mind megette és magamat kiűzött)). — ((Menjünk hát, én kikergetem őt». A nyúl mondta: «De hogyan (tkp. honnan) — mondja — lehetne neked őt kikergetned ? A medve kergette, kergette és nem bírta
