Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Sebestyén Irén: Finn jelzős szerkezetek 117

140 SEBESTYÉN IEÉN. patalakki (KIVI II. 284) cen

halfrund mossa af gráa kilar, försedd med skárm; kalott' (LÖNN.), tkp. 'fazéksapka5

;

1

) kyynelten helmivirta (uo. 503) 'a könnyeknek gyöngy-árja3

;

kas kun naara nyt oikein rypistáá euunsa mansikka-suuksi (uo. 138) cni,

a nőstény most valóságos szamóczaszájjá húzza össze a száját5

;

utupaita (Kai. 32: 251) c

köd-ing, pára-ing' (azaz finom ing, finom-ingü); harkamies (KIVI II. 202) 'ökör-ember5;

jos olisi parvessanne löytynyt yksi jalopeura-sankari (KIVI I. 481) 'ha akadt volna csoportotokban egy oroszlán-hős5.

2

) Az a tulajdonság, a melyben a jelzett szó a jelzőül álló főnévhez hasonlít, gyakran közelebbről meg van határozva a főnévi jelzőt követő és vele összetétellé egyesülő melléknévvel; pl. sinkoilivat lastut hánen ympárillaán, kuin kipenát tulikuumasta raudasta (KIVI I. 3) 'pattogtak körülötte a forgácsok, mint szikrák a tüzhőségű vasból'; mina kirveellá ankaralla tárnán taivaskorkean tammen kaataa saisin (uo. 7) 'hatalmas fejszével földre dönthetném ezt az égmagas tölgyet'; vanha, vesiharmaa kissa (KIVI II. 149) Vén, vízszürke macska5;

jdakylmd váristys (uo. 502) 'jéghideg borzongás5

; vastassa

on pikimusta muuri (AHO Mais. 7) 'szemközt szurokfekete fal van5

;

syyspimed yö (LINN. Pak. 43) c

ősz-sötét éjtszaka

5

.

3

) 2. A főnévnek tulaj donságjelzőül való használata magyarázza meg a finnugor nyelveknek azt a közös ősi sajátságát, hogy a személynevek valóságos jelzői a családi és egyéb viszonyt, megtisztelő megszólítást, hivatalt, foglalkozást jelentő szónak. A finnben -— a legáltalánosabb nyelvszokás szerint — a személynév jelzője a családi viszonyt kifejező főnévnek: Kave áiti, kantajani (Kai. 2: 103) 'K.-anya, hordozóm5

; Riika didin sydán riemastui (KIANTO 132) 'R.-anya szive örömmel telt el5

;

Saakoon hán anteeksi, se Eero poika (KIVI II. 28) *) Vö. köcsög-kalap. 2) Az észtben: jőe vee

hobbe-peeglist . . . (AHLQV. 43) 'a folyó vizének ezüst-tükréből5

. 3)

Az előtag genitivusban: Totuutta haastelen . . . auringon-kirkasta totuutta (KIVI I. 62) 'igazságot beszélek . . . napvilágos igazságot'; kullan-kiiltávd 'aranyragyogású5 stb.