Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

74 KERTÉSZ MANÓ. II. 33); ti Jáni-paul kankémné cezen Jungra-falubeli terecskémre' (uo. IV. 29); yal-paul man Jiv dn-p alt 'a Köz-falusi kis Ivánhoz' (uo. IV. 8). Osztják. ruH-még-ney 7rau aus dem russischen lande' (PATK. 170); márdi-mou toyldy ar uaieu 'délvidéki szárnyas sok állatunk' (PÁPAY, Nyelvi 128); uátli-igi ybntdy-mou latna ioyStla "Vatli-öregre konda-vidéki ellenség támad' (uo. 127) ;%önt9y-mou labdtort'a, kondavidéki hét fejedelemhős' (uo. 143); ybntdy-mou ia% lauht c

a kondavidéki nép szól' (uo. 139). * * * Az e szakaszban ismertetett jelenségek alapján a felemás búza, válla közös, szava, foganatos ember-féle kifejezéseknek új magyarázatát kísértem meg. Emlékezzünk csak arra, hogy a votják azt mondja: páléin murt 'félszem ember', a vogul meg: sam-pál %um "szemfél ember'; lényegében mindkét szerkezet ugyanaz és jelentése a mai magyar nyelvhasználat szerint félszemű ember. Mindkét kapcsolat egy jelzős főnévnek jelzőül alkalmazása. A mint a palsin murt és a sam-pál yum lényegében ugyanaz, hasonlóképpen a szava-foganatos ember sem más, mint: foganatos szavú ember, ül. foganatos szó ember, tehát annak a régi nyelvállapotnak a megőrzése, a mikor a jelzős főnévnek jelzőül alkalmazása a magyarban is olyan nagy terjedelmű volt, mint a rokonnyelvekben. A vogulban és az osztjákban a szerkezet két formája még egymás mellett él, a mint pl. az osztják nem csak azt mondja : udr di-0% siski Vörös f e jfű] madár', hanem azt is: pesA/anzvn yq,r 'lapoczkája tarka rénbika'; mindkét szerkezet ugyanaz és ma mindegyiket összetett melléknévvel fejezzük ki: vörös fejű, tarka lapoczkájú. Hogy van mármost, hogy ezekben a szava foganatos émber-íéle kifejezésekben a jelző mellékneve követi a főnevét? Ennek magyarázatául szolgál a birtokos személyragozással bíró nyelveknek az a sajátsága, hogy a birtok szón a viszonyragot kiteszik, még mielőtt a birtokost megnevezték volna; ez az anticipálás lélektanilag érthető. A magyarban és a rokonnyelvekben például a testrészek nevei szinte mindig személyragozva fordulnak elő; gondoljunk csak az ilyen