Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az ősjakut hangtan alapjai - 448

452 NÉMETH GYULA. -da, -dá, -ta, -tá I kún, kar. csagE. day§ | oszm. krmE. daha ! csuv. -ta, -te, -Da, -DE. — Tekintettel a szó enklitikus voltára, mondatfonetikai jelenségre is lehet gondolnunk. dia- c

sagen' <

*da-, vö. 16. §. diári c

bis' <

*dagri vagy *degri, vö. 19. §. diriy c

tief <

M

deriy,

vö. 21. §. dolyan 'welle' < *dolgun, vö. 38. §. 80. §. jak. í-. ím c

haut, balg, feli, ledér' | oszm.

dári; vö. NyK. XLI. 409. tün r

nacht' j oszm.

diin; vö. NyK. XLI. 408. 81. §. EAMSTEDT «Egy állítólagos török-mongol hangtörvény » ez. czikkében (NyK. XLII. 69. s k. Ik.), kétségbevonva a j-tör. t- "o oszm. t- ~ mong. c-, j-tör. *- ~ oszm. d- ~ mong. smegfelelés valóságát, az oszm. (és egyéb) szókezdő d- jelenségét mondatfonetikai okokkal magyarázza. Nem kételkedem benne, hogy az oszm. szókezdő g-ve és b-re is ugyanez a magyarázata. A g-né\ még némi valószínűséggel lehetne ezzel az elmélettel operálni, ha nem volna meggondolandó, a mit fentebb, a 71. szakaszban elmondottam s ha elvi okokból minden további nélkül el lehetne fogadni egy ilyen mondatfonetikai hatást (vö. «A török-mongol nyelvviszonyhoz» ez. czikkem II. részét, NyK. XLIII. 131—2), még a d- esetére is rámondhatja valaki, ha már semmi áron sem akarja elfogadni a á- ~ «• megfelelés oly világos eseteit, de a szókezdő p-, b-nél nehezen fog menni a dolog. Mit csinálunk t. i. azokkal az esetekkel, a melyekben a j-török-csuvas p-, b- az oszmánliban u-vé fejlődött. Világos, hogy itt az őstörök *b- felvétele elkerülhetetlen. Azt mondhatná valaki, hogy a hogyan egy alapnyelvi *ba *d- és *g- megmaradása mellett v-vé fejlődik, ugyanúgy megtörténhetik ez mondatfonetikai körülmények következtében előállott b- d- t

a-vel is. Nem. Azokról a mondatfonetikai körülményekről, melyek egy p- > ^-változást okozhatnak, még beszélhet valaki; az a gondolat, hogy egy ilyen mondatfonetikai körülmények következtében előállott b-t újabb ilyen körülmények v-\é változtatnak, talán mégis túlságos teret engedne a hangtörténetben a mondatfonétika hatásának, a minek pedig, mint fentebb idézett czikkemben kifejtettem, semmi valószínűsége sincsen.