Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról 397

A FINNUGOB BIRTOKOS SZEMÉLYRAGOZÁS NÉMELY HASZNÁLATÁRÓL. 441 siehst du nicht, indem du wáchst ?~ (PAAS. II. 43). M'ezeí a povnasak Vessen, das dir gehört, erinnerst du dich nicht' (uo. II. 43). Lomanini Hemdemste me z enz e a lemd'evit cwenn

man den Menschen tauft, was gibt es bei ihm, was nicht getauft wird' (uo. II. 41). V. A birtokos személyragozásnak most ismertetendő használata nincsen semmiféle kapcsolatban az előbb tárgyalt jelenségekkel; de olyan jellemző sajátsága szinte minden fgr. nyelvnek, hogy tárgyalását nem mellőzhetjük. Ertem a birtokos személyragozásnak a reciprocitást kifejező használatát; más szóval az olyan alkalmazását, hogy a dolog természeténél fogva kölcsönös birtokviszonyban levő két személy vagy tárgy mindegyikének neve felveheti a birt. személyragot: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Világos, hogy az ilyen kölcsönösséget kifejező személyrag a magyarban leginkább családi viszonyt kifejező szókhoz járul és hogy feladata nem egyéb mint determinál á s; ha azt mondom: nézd meg az anyját, vedd el a lányát, akkor ez a mondat az általánosat egyéníti, közelebb hozza hozzánk, mintha egy előttünk ismeretes leánynak az anyjáról ill. egy ismert anyának a leányáról volna szó. Hogy a birt. személyragnak itt pusztán determinativ szerepe van, azt az indogermán nyelvek is tanúsítják, a melyek ilyenkor a határozott névelőt használják a birtokviszony feltüntetése nélkül. Magyar. Fe le Jege vétkét előb tudgya meg az két fel fzomjzéd, hogy nem az wra (DECSI : Adag. 404). Minemű Afzfzony a, ollyan fzolgálóiais (uo. 298). Menyorgagban az apyath fia bewneert, fem az fiat h apyayerth nem bintetyk (RMNy. III. 37). Még az apja meg sincsen, mán a fija sindejez (füst — Nyr. XVI. 87). A zapja, má mint a kiráj, ugy is tött, csinált énnattornyot, abba bezárta a jányajit (uo. X. 135). A felesége pej itt örvend vala azon, hogy az ura lefekszik (uo. X. 43). Elmenyen a báttya a zöcsihez, s aszongya, hogy vigye el iitet a zakasztőfa alá (uo. XIII. 380). Akkor ément az aptya haza. Mongya a f íjának, mennyén ű fölsígihő próbáro (uo. XXII. 379).