Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról 397
416 KEETÉSZ MANÓ, az éwthewel tartozyk wagy mégh adny, wagy penygh erthe golgalny (uo. II2 . 213). Tyzen neegh lepedew, az nyolcza gyolch, az háta wekony wazon (uo. II2 . 35). Neegy gywrw, égy éwregh en maghame, az haarma felesegéme wolth (uo. II2 . 211). [Húsz forintnak] az Tyzén éwth forynthya azoké ees hogy chak az éwte wolna éwe (uo. II2 . 212). Thjzen három farkas ber wagjon, az hetheth pénzen wethem, az hath ath werembe wefthék (Lev. Tár I. 223). lm kywlthem the kenek hwzon egy nesth berth, kyknek az thyzennege elewbely gewjtheth bereym, . . . . es az hethet ez thellen gwythethem (uo. I. 238). Kewlgyethek... .négy kapczat, ketthey záras legyen, kethey dely legyen (uo. I. 320). Nolch volt rayta, meg nige rayta vag'on (uo. I. 97). Otte esztelen vala, otte kedig eszes : quinque erant fatuae (HELT. ÜT. G5). Mew is megh aggywk Sigmond wramal égieknek az arrat wagh ketteynek (Lev. Tár I. 29). Három [álgyuj nap enezeth felöl, az ewthe esmek nap keleth felöl (uo. I. 193). Az ketteyth az keth tolwaynak Es az eggyket az nazaretbeli Iefufnak (Ers.-k. 93). Negh embgr szgkgth kgzeivigk az egyknek newe Benedgk, fjawal wagjon, az kettheinek neweth nem, mondhatha (Lev. Tár I. 189). — Panajaban Be atta az Bapkat ketheyuel egy pénzért (RMNy. III. 32). Bapkdt el nem Akar wenny hane negeuel eg kraycyarert (uo. III. 32). Ez a szerkezet szinte egészen kipusztult a magyar nyelvből; legáltalánosabb még az utolsó két mondatban bemutatott használata: ötével veszik a tojást, hármával adtam el a körtét. Ennek a gen. part.-féle szerkezetnek a kiveszését legjobban szemlélteti az, ha az előbbi idézetekkel szembeállítunk néhány, a mai népnyelvből vett hasonló természetű mondatot: vét ahajt éd's apámnak jó négy ökre; kettő vöt a másé, kettő nem a méjénk (a XVI. sz.-ban: ketteje — Nyr. XXX. 605). Má haza ment kilenc venkilenc, a századik oda va n késójig (régení kilencvenkilence — Nyr. XXXVII. 237). Eccé vöt éggy ember, annak vöt három, fija; kettő okos vöt, de a zéggyik uján buta vöt (régen: ketteje — Nyr. XVIII. 330). 2. A mint láttuk, a régi nyelvben a birtokviszonyban levő számnév az egy birtokost és egy birtokot jelentő személyragot veszi fel: hárma, öte, háta; másképpen áll a dolog az egy szám-
