Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor határozós szerkezetek 161

Finnugor határozós szerkezetek. A finnugor nyelvtudomány terén alig van hálásabb feladat, mint az összebasonlitó mondattani kutatás. Léptennyomon találkozni oly nyelvi jelenségekkel, a melyekről az eddigi irodalomban még csak említés sem történt. De a milyen hálás bizonyos mondattani jelenségeknek az összes rokon nyelvekre kiterjedő vizsgálata, éppoly nehéz is, mivel az egyes finnugor nyelvek mondattana — egy-egy részlet kivételével — úgyszólván teljesen föl dolgozatlan, s így mondattani összehasonlítást csupán szövegek alapján lehet végezni. Főleg az sajnálatos, hogy a két, legnagyobb irodalommal, nyelvtörténettel és legtöbb nyelvjárással rendelkező finnugor nyelv, a magyar és a finn sem mutathat föl az egész régi és népnyelven alapuló teljes mondattant. Dolgozatom tárgyául a finnugor összehasonlító mondattannak olyan részletét választottam, a melynek nyelvcsaládunkra jellemző voltát már idegen nyelvtudósok is észrevették. Azokkal a határozós szerkezetekkel szándékozom foglalkozni, melyekben a finnugor nyelvek lativussal vagy ablativussal szokták kifejezni az indogermán lokativusi viszonyt. A) A lativnsi szerkezetek. Külömbséget kell tennünk mindenekelőtt az ősi fgr. lativusi szerkezetek s az újabb eredetűek között, melyek az egyes rokon nyelvekben külön fejlődtek. Nem terjeszkedem tehát ki a magyar -ba, -be és -ban, -ben rag összekeveredésére, az odavanféle szerkezetekre, a vogul ós osztják -n ragos lativus és lokativus viszonyára, a votják s részben a zűrjén nyelvben a személyragos lativus lokativusi értelmű használatára, sem a csere-Nyi'.lutudományi Közlemények XLIII. 11 yvritfTi!?v*M'1

*wi tiarmi T