Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102
120 SZINNYEI JÓZSEF. Hiszen elvégre az sem éppen teljes lehetetlenség, hogy a tör. *ökür-böl a magyarban ökiír-ön át ükür, vagy a ném. mester -bői mester-en és mestör-ön át mestür fejlődött, s í. t., — de talán mégis csak természetesebb az a föltevés, hogy ezeknek az u (w) betűknek ö volt a hangértékük. Utoljára hagytam a következő adatokat: Budurfeuldu azaz '-földe' 1342 (Cs. II. 737; vö. Bnámfeulde 1350 uo.); Fenyesfeuldu 1342 (többször). Ezek a labiális illeszkedés példái, több mint egy századdal régibbek azoknál, a melyek eddig ki voltak mutatva.*) Az é'-ből labiális illeszkedéssel tudvalevőleg ö fejlődött, s hogy ez az ö valamikor vagy valahol w-vé fejlődött volna tovább, arra nincsen példa. Ennélfogva — mondhatnám — a -feuldu alakot főídö-nek kell olvasnunk, és diadalmasan heurékát kiálthatnék, hogy íme itt vannak kétségtelen bizonyítékai annak, hogy az u betűt legalább már a XIV. század közepe táján az ö hang jelölésére is használták. De a kételkedés szelleme, a mely folyton itt ül előttem a tintatartóm szélén, most gúnyosan mosolyog és azt mondja: hát egészen bizonyos az, hogy a -feuldu alak -feulde-ből fejlődött? nem fejlődhetett -feuldy-ből (vö. Kedm&nfeuldy 1342/93)? — És igaza lehet. Ha pedig az utóbbi alak i-je labializálódott, akkor ü lett belőle, tehát a -feuldu alakot földü-nek is olvashatjuk. S ha csakugyan így hangzott, akkor itt a formansbeli labiális illeszkedésnek eddig ismeretlen esete és az egyessz. 3. személy ragjának eddig szintén nem ismert alakja áll előttünk. Tehát bizonyosság nincs és nem is igen lesz addig, a míg elő nem kerül valami Árpádok korabeli magyar fonetika; azt pedig alig remélhetjük. De ha bizonyosság nincs is, azt hiszem, sikerült elég valószínűvé tennem azt a föltevést, hogy az u (v, w) betűt legalább az ANONYMUS korától, tehát kb. 1200-tól kezdve az ö hang jelölésére is használták. *) Az eddig kimutatott legrégibb adatok a Bécsi- és a Münch.-k.ben vannak, pl. B.: zvuu 11, konuő 72, 97; M.: gimolcu 108, főidőiért 67.
