Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102

110 SZINNYE1 JÓZSEF. NyK. XLII. 246): Zobur 1111; Zubur ANON. HFK. 431, 432); Zubor (uo. 424). b) ajándok: Aianduc, Ayanduc 1152, 1211 (négy adat); Hay anduc 1218; Ay anduk, Ay andukh 1222, 1237, 1237/1325. — A képzőbeli magánhangzó illeszkedéssel korábbi *é'-ból lett (ez meg e-ből: vö. ajándék); a fejlődésre nézve vö. fazék «<* fazekat, fazekam, fazekak, fazekas > fazokat stb. > (elvonással) fázok (MTsz.; SIMONYI, TMNy. I. 489). áldomás: aldamas ANON. (HFK. 414); aldumas (uo. 421); aldamas'mm 1310; Aldumas 1324 (vö. aldamas, aldamasium, aldomasium BAKTAL). — Vö. Latamas 1211 (hatszor); Látomás 1211 ; Latamas 1240 k.; Lathamas 1274. •— Hallomás 1280. hajlok: Hoyloc ['hajlok'?] 1231; -hailuk 1269. -- L. ajándok. forgács: Furgach- 1368. — A forgács főnév a farag ige származéka (vö. fargacz, fargácz- MA.3

;

farqás Moldvai csáng. Nyr. XXXVII. 194). Ezeket sem tekinthetjük kétségtelen bizonyítékoknak, mert az w-val írt alakok az o-val ejtetteknek nyelvjárási változatai lehettek: részint o > u hangváltozással létrejöttek, részint uhangzós alakok átvételei. VIII. Eddigi vizsgálódásaim negatív eredményre vezettek. De hátra van még az a segédeszköz, a mely az o betű egyik hangértékének megállapításánál oly jól bevált: a ragok és a képzők belső magánhangzóinak szabályos megfelelése.*) Folyamodjunk tehát ehhez. Legrégibb összefüggő nyelvemlékeink közül kettőben a következő megfeleléseket találjuk: HB.: kegiggen «>•» iorgossun, oggun. KT.: sciulhessen, leyessen, legén ~ maradhassun. *) Csak a belső magánhangzók szabályos megfeleléséről lehet szó, mert a végsőknek eredeti megfelelését némely esetben megváltoztatta a szóvég specziális fejlődése, pl. várja «^ kéri | diai. ura <-o keze ; rontotta «^o vezette, ütöttö. (Ilyen eltérést néha a belsők között is találunk, pl. várják e*-> kénk | diai. jóság «-J betegsíg.)