Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102

108 SZINNYEI JÓZSEF. Hozyw- 1459; Hwzyw- 1466; Hozzv- 1467; Hozyw- 1471, 1475, 1478 (kétszer); Hozzyv- 1480; Hozw- 1484; Hozyv-, Hívzyw- 1489; Hozzyw- 1495; Hozzyw- 1499; Hozyw-1417/1505, 1510; Hozzo 1512; hozw 1515; Hozyw- 1521; Hwzyw 1522; hozw, huzu Tih.-k. 50; huzo uo. 9, 51. lovag, lovas, lovász: luazu 1055; Luos 1171; Loaz 1193; Lowaz 1236; Louos- 1245; Luos- 1247; Lw«* 1264; Luos- 1245/70; Luuaz 1275; Lz<az 1289; Louas 1323; Lowus [igy?J 1324; Lwa.i? 1306/33; Lwa^ 1353; Lowos 1356; Luas 1357; Luuag 1358; Louaz stb. (hét o-betűs adat) 1368—1414; Luaz 1233—1416; ezentúl sok o-betűs adat mellett már csak három a-betüs: -Iwas 1442, 1455; Lwos 1507. mond és szárm.: munda, mundoa HB.; müdut GyulGl.; -mundo 1348; mund- Peer-k. (Nyelvemléktár II. k. XI. 1.) mos és szárm.: Musou- 1269; musia KT.; Mosou-1323; Muso, Muso- 1340. omlás: Vmlas 1349; -umlas 1367; Omlás 1330/1420. sok: Suk- 1317; Sok- 1373. tompa: tumpa 113b; Tumpa 1199; Tompa, Thompa 1211 (négy adat); Tumpa 1216, 1240 k.; Tívmpa 1264; Tumpa, Tumpa-, Thumpa 1279, 1299/1300, 1300, 1326, 1338, 1347, 1351. torok: turchucat HB.; -torok 1274; -turuk 1337. Stb. — Nem szaporítom a példákat, mert nincs miért. Az u (v, w) ~ o betű váltakozásról most ugyanazt a nézetet vallom, a melyet az o ~-> a betűváltakozásról nyilvánítottam (NyK. XLIL 23—24), t. i. hogy az u (v, w) betű hangértékére abból, hogy mellette o betű is előfordul, semmit sem lehet következtetni. 3. Olyan szavak, a melyeknek az átadó nyelvbeli hangalakja vagy nyelvünkbeli változata kétségessé teheti az u (v, w) betűnek u hangértékét. Ilyenek: a) a k o 1 < szl. okol% (GOMBOCZ-MELICH, MEtSz.): ocol fakói'?] 1095/XII—XIII. sz.; acol 1193; -okol 1240 k„ 1256, 1246/63; Okul- 1291, 1292; -okol 1307; Okol 1317; -ocul 1319; -akol 1346; Akol- 1347; Akai- 1367; Akul- 1380; -akul 1388. Aron<egyh. lat. Aaroji: aaron- 1266; árun KT. Bogdán < szl. Bogdán : Bugdan 1299/1300; Bogydan-1324; Bogdán 1402. kántor < lat. cantor: C antur 1314; Kanthur 1329; Cantor 1346; ÜTaníor 1348, 1349; Kantur 1352. — De a