Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Németh Gyula: A mongol-török a-féle hangok fejlődése a csuvasban 75

78 NÉMETH GYULA. menyre jutottam, hogy a kérdésre a török nyelvek (sem a köztörök, sem a jakut) nem tudnak feleletet adni. Maradt tehát még egy egyszerű és természetes megoldás: a mongol-mandzsu nyelvekhez fordulni segítségért. Egyik előbbi dolgozatomban*) sikerült az oszmánlinak egy jelenségét a mongol-mandzsu nyelvek segítségével megfejtenem. Mennyivel inkább sikerülhet ez a csuvasnál, a mely a konzonantizmus terén oly bámulatos egyezéseket mutat a mongol-mandzsu nyelvcsoporttal. Éppenséggel nem lehetetlen, sőt nagyon valószínű a gondolat, hogy a vokalizmusban is fogunk találni ilyenféle párhuzamokat és törvényszerűségeket. A magyar nyelv bolgár-török (= ócsuvas) jövevényszavai kétségtelen bizonyossággal mutatják, hogy abban az időben, mikor a magyarok a csuvasok őseivel érintkeztek, az *a > i változás már végbe ment a csuvasban, az *a > u változás pedig még nem. Vö. GOMB. BTürkL. 138. kk. Az előbbi változásra tehát tetszés szerint válogathatjuk a példákat a csuvas szótárból, az utóbbinál azonban vigyáznunk kell, mert a csuvasban tudvalevőleg töméntelen köztörök jövevényszó van, a melyek már az *a > y, változáson éppúgy átmentek, mint a csuvas nyelv eredeti elemei. A régiséget jelölő kritériumul bízvást elfogadhatjuk a rotacizmust és lambdacizmust. Mindezt meggondolva három szó ötlött először a szemembe: 1. csuv. t'sy,l c

kő' | köztör.

tas id. | mong. cilagun id. 2. csuv. üttdii 'arany' | köztör. altun id. | mong. altan id. 3. csuv. ir§ c

jó' | köztör.

arü c

jó, szép, szent' | mong.

arigun 'tiszta, szent'. Tehát: I. csuv. j~ mong. a (~ köztör. a); II. csuv. u ~ mong. i (~ köztör. a). Ez még nagyon kevés, de az kétségtelen, hogy a törvény az idézett három példán belül abszolút biztos; annyira, hogy ezen a nyomon bátran kutathatunk tovább. Vegyük sorra tehát az eseteket. *) Egy török-mongol hangtörvény. NyK. 41 : 401.