Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAE NYELV BEGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 63 helyettesítette, a mely az idegen hanghoz legközelebb állt, t. i. gy-yel (d-vel). Hogy egy hasonló esetet említsek, a déli osztják a c hangot nem ismeri, s a tatár és orosz jövevényszavakban a palatális c-t (c) í- (Zc-)-vel helyettesíti, pl. osztj. tidprák (hprak) 'rongy'< tat. cüprak; osztj. kermiti, PATK. kérmei c

tégla'< or. KHpinrat stb. Kétségkívül helytelen volna az effajta jövevényszavak alapján azt következtetni, hogy átvételükkor az osztjákban még megvolt az eredeti (fgr.) *c-hang s hogy így a *c"> t', ti hangváltozás az osztjákban csak a tatár és orosz hatás után ment végbe (vö. «Über die türk. lehnw. im ostj.» ez. czikkem jegyzetét, FUF. II, 96). — Éppen ilyen kevés bizonyító ereje van, a mi a magyar *j > gy változás kronológiáját illeti, a gyöngy (< ócsuv. *3ingü, vö. ujg. VÁMB. jingü stb.) szónak is, a hol östörök, s kétségkívül az ócsuvasban is megőrződött s z ó -középi *j hangról van szó. IV. (Visszapillantás. Következtetések.) A megelőző részben már tárgyaltam azokat a magyar és a török (csuvas) nyelvtörténetre vonatkozó fontos és legnagyobbrészt helyes következtetéseket, a melyeket a szerző a befejező részben röviden összefoglal, úgy, hogy most az itt tárgyalt történeti és művelődéstörténeti eredmények megbeszélésére szorítkozhatom. Ez utóbbiakra csak néhány jelentéktelen megjegyzésem van. A mi engem illet, én bizonyos tekintetben tartózkodóbb vagyok, mint a szerző e művében, ha nyelvi alapon való művelődéstörténeti következtetésekről van szó. A 189. lapon azt mondja a szerző : «Kétségtelen ugyan, hogy tej és fejni eredeti szavak, mégis a török eredetű köpü, író, sajt, túró szavakból csak azt következtethetjük, hogy a sajt- és vaj-készítés török hatás alatt terjedt el. Nem lehet ez állítás czáfolatára a magy. vaj szót (= vog. wöi, osztj. uoi, votj. v§i, md. vaj, finn voi, lp. vuöúúa) felhozni, mert ez eredetileg egyszerűen zsiradékot is jelenthetett (1. SETALA, SUS. Aik. XVII, 4 : 14).»*) *) Az utóbbi megjegyzés egyébként már AHLQviSTnál (Kulturwörter 5, 6) megvan.