Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAE NYELV EÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. . 57 magánhangzónak határoztam meg (vö. SUS. Aik. XV, 24; XIX, 2: VI; FUF. II, 92) s 3-vel írtam át; még hozzátehetem, hogy EADLOFF és ASMARIN összehasonlítását a megfelelő orosz hanggal sikerültnek tartom. Mi jogosít már most fel bennünket arra a feltevésre, hogy a szóbanforgó hang (*y) az őstörökben és ócsuvasban i volt? És e feltevés mellett hogy lehetne megérteni, hogy az őstörök *?/-nek a mai csuvasban § felel meg, de az őstörök *a-nak az ilyen szavakban, mint sir- ~ oszm. jaz-, tina ~ kaz. tana stb. a mai csuvasban, s a magyar nyelv csuvas elemeiből következtetve, már az ócsuvasban is, i ? Az én nézetem szerint sem a vokalizmus, sem más körülmény nem akadálya annak, hogy a gyalom, kanyaró és sajt szavakat ócsuvas eredetüeknek tartsuk. Egészen természetes, hogy a török, ócsuvas *y (§) hangot a magyarban a-val (=.á) helyettesítették, a mely hangszín tekintetében valamennyi magyar magánhangzó közül legközelebb áll az ül. török vokálishoz. Vegyük még figyelembe azt is, hogy, a mint «Uber die türkischen lehnwörter im ostjakischenw FUF. II, 92, ez. értekezésemben kimutattam, ugyanezt a török hangot az osztjákban az első szótagban a-val (KARJALAINEN jelelése szerint a) helyettesítették, mert az osztjákban a megfelelő § hang az első szótagban nem fordul elő. Több okunk volna abban kételkedni, hogy a 150. lapon felsorolt szavak, a melyek tör. y ~ magy. i megfelelést mutatnak (bicsak, cziczkány, ildomos, sima, szirony, szirt), csakugyan ócsuvas eredetűek-e, — tekintve, hogy a mai csuvasban egyikük sem fordul elő megfelelő alakban (a csuvas s§ti, sSrzi alak sok tekintetben homályos viszonylását a többi török nyelvek f

egér' szavával: oszm. ZENK. sycan, kaz. BÁL. tyekan stb. a szerző a 66. lapon nem magyarázza meg), nem volna lehetetlen, hogy mint a szerző a Szójegyzék megfelelő helyein maga is megjegyzi, egyikük-másikuk talán újabb török jövevényszó, vagy XXIII, p. X. Nevezetesen EAMSTEDT az idézett hetyen megjegyzi, hogy a szóbanforgó hegyi-cseremisz hang nagyon eltér a votják i-tö\, de közel áll a csuvas (irodalmi nyelvi) a-hez, ha ugyan nem teljesen azonos vele.