Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - II. 427

AZ ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELV IGENEVES SZEEKEZETEI. 443 IV. Mellékmondatot pótló határozóragos igenév. WUNDT a névszóknak igei természetét vizsgálva a negyedik csoportba azokat az eseteket sorolja, a mikor egy névszó határozóraggal ellátva mellékmondat pótlására szolgál. Ezt már a tiszta szintaktikai formákhoz való közeledésnek tartja és így magyarázza: «Zugleich lásst aber dieses Symptom deutlich das Grundmotiv jenes Triebes erkennen: die zunehmende Menge von Vorstellungen, die sich an die vorhandenen Hauptbestandteile der Aussage anschlieszen und ihnen unterordnen. Wie bei diesen Hauptbestandtdlen selbst die zustándlichen Elemen te nur langsam gegenüber den gegenstándlichen zur Geltung kommen, so werden nun auch jené allmáhlich hinzuwachsenden Teile zunáchst durchaus in gegenstándlicher Form gedacht, als weitere attributive Bestimmungen der in den einfachen Satz eingehenden Gegenstandsbegriffe oder als adverbiale Casusbeziehungen zu den auf einer weiter fortgeschrittenen Stufe den Satz beherrschenden Verbalform».*) A mondatszerkesztésnek ilyen módja az ural-altáji nyelvek közös sajátsága. A finnugorságból csak a finn és még inkább a magyar nyelvben fejlődött ki a környező indogermán nyelvek hatása alatt az alárendelésnek kötőszavakkal való kifejezése; e mellett azonban megtalálható gyakran e nyelvekben is az eredeti igeneves szerkesztésmód. A rokonnyelvek nagy része ma is az igenévnek határozóragos alakjával pótolja az alárendelésnek kötőszavakkal való kifejezését; pl. a vogul: nq,y% kw almát ekwata at'im 'mikor felkel, felesége nincs sehol' VogNGy. I. 4; sünsimat ta patárs ca mint nézi, hát ím eltűnt' VogNGy. II. 74; mordvin: cerkavu molemsta satnen scasina ca templomba mentekor azokat felölti' NyK. XIII. 92; mujinze sinst udomsto 'találta őket alvás közben' NyK. XIII. 92; a cseremiszben pl. a -ma, -m£-képzős igenév a -skd illativus-raggal: 9ske mié-f o sk§meékdéd kanaltás §az§m 'magam lefeküdtem, még a palaczk ki nem száradt' BAM. 186 (id. BÉKE Ö.: Cser. Ny. 145); vagy a -kd, -k§ lativusi raggal: pérds karmSket sma tsezydz'z'Ss c

ha *) Volkerpsychologie. 1900. I. 145. 30*