Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317

330 KRAUTER FEKENCZ. ló'dhetett v-vé intervokalikus helyzetben: A többi időket — eltérően a tiszta u-tövűektől — eredetileg a praesensből is kitetsző r-nólküli tőből kell hogy képezték legyen. A két csoport között fennálló külömbsóg a nivelláló analógiás hatás ellenére mind a mai napig megvan : 1. a futurumban: teend, leend stb. — hivand (1. alább), 2. a szenv. alakban: tétetik — hivatik, 3. a műveltető alakban: etet, itat — hivat, 4. főnévképzők előtt: lét, tét, vét, vit, hit, ét, it, étel, ital — hivatal, ravatal (vö. LEHR: MNyv. 4 : 19). A B) csoportbeli hét igének a tövei a mondottak szerint ezek volnának: le-, te-, ve-, vi-, lii-, e-, i-. Az -sz prsesensképzővel keletkeztek a lesz, tesz, vesz, visz stb. prassensalakok (a praes.ben csakugyan semmi nyoma a v-nek — sem a mai, sem a régi nyelvben). Lássuk most a praeteritumot. Az *-« praeteritumképzővel a *le- tőből hangtörvényszerűleg keletkezett az alanyi ragozásban : He-ii-k > lök, He-u-l > lől, He-u-n > lön, *le-u-nk > lőnk, He-u-tök > lötök, He-unek > lőnek, ugyanígy: tők, tői, tőn — iuk, iul, iun stb. Ez érthető, mert az alanyi ragozás ragjai mássalhangzón kezdődnek, tehát az *u nem került intervokalikus helyzetbe. Az egyetlen -ik rag kezdődik magánhangzón, itt elő is tűnik a v: evek, ivek (a hangtörvényszerű alakok *e-u-ik, H-u-ik > *evik, Hvik volnának s valószínűleg az esik — esek, törik — törék analógiájára keletkezett eszik — evek, iszik — ivek). Ezek mellett a hangtörvényszerű alakok mellett azonban már a legrégibb nyelvemlékeinkben is vannak v-s alakok: tők mellett tevék, tői mellett tevéi. SZENCZI MOLNÁR ALBERTnél (Corp. Gramm. 115. 1.) a lesz igének a praeterituma: E. 1. 16c, lévéc, 2. lől, léi, lővél, 3. lón, lén, T. 1. lőne, lévénc, 2. lőtőc, lévétee, 3. lőnec, lévénec. A hisz igének a praeterituma hun, vűn és hivé, vivé. A párhuzamos igealakok közül nyilván a harjgtörvényszerű lőc, Zd/-félék az eredetibbek, hogy keletkeztek tehát a levék-íéle v-s alakok ? A legegyszerűbb magyarázat az volna, a melylyel a jövék igealak f-jét magyaráztam: a Heu- praeteritumtőhöz, az adék, verek, kerék stb. praeteritumok analógiájára hozzájárult az é praeteritumképző is, lett He-u-é-k, az intervokalikus helyzetű u azután szabályosan i'-vé fejlődött: tevék. A nyelvtörténeti adatok figyelembevételével azonban ennél valószínűbb magyarázatát is adhatjuk a v-s alakok keletkezésének. Az alanyi és tárgyas (ikes és iktelen) ragozás 16 ragja közül 11 előtt szerepel váltakozva a v-s és a u-nélküli alak: 1. lök, hűk — levek, hivék, 2. lől, hűl — levél, hivél, 3. óra, ium (im) — evem, ivám, 4. öl, iul (il) — evél, ivál, 5. tőnk, vőnk — tevénk, vevénk, 6. tötök, vötök —