Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317
A V-TÖVŰ IGÉK. 329 nik meg, mikor *rauk-b6\ ravok, majd rovok alakokat hozott létre. A belső analógia létrehozza a rósz, ró alakok mellé a rovok, rovunk, majd meg ezekből visszafelé hatva a róv, róvnak alakokat. Egyes igék a külső analógia hatása alatt szorosabban hozzásimulnak bizonyos rendes igékhez. Már SIMONYI észrevette pl., hogy a női, fői igealakok a sül, fül, dül, röpül-íélék analógiájára keletkeztek. A jönnek, jönnék, jönni alakok pl. véleményem szerint a mennek, mennék, menni hatása alatt keletkeztek, a jön alak pedig valószínűleg a jönnek alakból van elvonva. A v-tövű igék vogul megfelelőinek a ragozása arra enged következtetni, hogy az u igenévképző (a melynek a vogulban y, ', u felel meg) a tiszta v-tövűeknek eredetileg csak a praesensében volt meg. Ennek a nyelvállapotnak azonban nyelvemlékeinkben nincsen nyoma, az összes igealakok az w-val bővült tőből képződnek, helyesebben: ennek a tőnek analógiás hatás alatt keletkezett alaljaiból (löü- > lőhelyett lövő-, lövü-, lőve- tövekből vö. tör- oo törő-, törú-, tőre-). Az elmondottak után tehát nem szorulnak bővebb magyarázatra a lövék, lövend, lőttem, lőnék, lőni stb. alakok. Persze az analógiának a hatása itt sem mindig egyforma: pl. hitt oo hivott, szőtt co szövött stb. A rovok, rovunk stb. alakokat követte aztán a melléknévi igenév is és lett ró < *rau helyett rovó.*) A tiszta r-tövű igéknek a mai alakjait tehát így magyaráznám: A tempus-tő (= mellék a. igenév) n-ra végződött. 1. Ez az u hangzóközi helyzetben v-vé fejlődött: jöu-ék >jövék, rauok > ravok stb. 2. *u > j fejlődés eredményei & fúj, ój, hij stb. alakok (TMNy. 258, MUSz, 473, 540). 3. au > o; eu > eü j> ő; öu > ö oo ű; uu > ú: *rau > ró," *neu > nő, Höü > lő oo lü, *fuu > fú. 4. A nem hangtörvényszerű alakok (néha ismételt) analógiás hatás eredményei. B) Az sz hanggal bővülő r-tövűek. Az idetartozó igékben praeteritum-képző értéke van az *u igenévképzőnek, ezért csak a praeteritumban volt meg és csakis itt fej*) Talán az előbb említettekhez hasonló eredeti alakja van meg a rótok c rovó-tok' szóban (NySz.). — A székelységben az sg. 3. sz.-be is belekerült néha analógiás úton a v, úgyhogy megint majdnem egyforma az egyes 3. sz. (hivu) a melléknévi igenévvel (hivó).
