Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Ramstedt G. J.: Az #n hang a mongolban és a törökben 229

234 KAMSTEDT G. J. mong. següder, kh. $wí)ar, kaim. südr 'árnyék; életkor; szolga, társ' (> csag. sudár 'szolga, kisérő5

, tel. 'takaró, ernyő') [| ? gold jeygur 'farkas' ^ kaim. jürn, ami-jürn (mesebeli alak, körülbelül: "szakállas farkas') > tel. jurun-muzaqai (1. EADL. Wb. III. 547). Hogy a hosszú magánhangzók keletkezése ebben az esetben az y > g (f) fejlődésre vezetendő vissza s ezzel párhuzamosan halad, azt olyan szavak is mutatják, mint: mong. noqfa 'kantár' (> tör. noqta id.) > man. loyto id. < kínai luy-tou id. j[ man. niktan, liydan 'életelixir' < kínai Uy-dan id. (> mong. mint férfinév) || mong. cögüce, kh. tsvG'ts'a, kaim. tsökts0

'ivócsésze' (> kkirg. cocák id., alt. tel. cöcü id.) < indokínai, vö. kínai tfuy-ge id. || mong. niq,ur, (MELIOE. ibid.) nijur, burj. (> jak.) nür, kh. nüJr, kaim. nur 'arcz' < kínai lien-drl id. Ellenben az y-nek az urjanchaji (pl. möl 'mongol'), kojbal, sor. stb. dialektusokban való eltűnése újabb keletű. A mongolban, valamint a jakutban, csuvasban, oszmánliban és egyéb dialektusokban intervokális helyzetben gyakran m-t találunk, holott a többi dialektusok ugyanazokban a szókban *y-t mutatnak. Ez az m, úgy látszik, nem szabályos fejlődés eredménye, hanem szórványosan és külömböző korokban került az y helyére. A már fentebb tárgyalt -yq,- (~ f) ~ 0 váltakozás mellett tehát találunk yg ~ m «v» 0 váltakozást is, azaz a mongolban az m magánhangzóhosszúsággal is váltakozik. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy m ~ 0 váltakozásnál mindig *y-t kell-e feltenni eredeti hangul, vagy pedig *m-t. Lássuk néhány példán ezeket a nehézségeket: mong. kömül1

dürge

'mellszíj5

(kh. kaim. burj.) (> kirg. ömüldrük, kojb. kömüldirik, csag. kömüldrük, oszm. kömüldürük id.) ~ köztör. köyül 'szív, mell, kedély, szellem5

~ kkirg. szag. ko 'a test nemesebb részei mint a lélek székhelye', alt. tel. kun 'óhajtás, kívánság', mong. (*kögü, *küü >) kaim. kü 'értelem, kedv'. Talán a mong., alt. kün, kü régi egytagú szó, vö. mong. kü[

se

'kívánni', ótör. kü'zá- id. (denom. *-sa-val). mong. kümün 'ember' (kaim. Ölöt kümn talán az irodalomból) «•*•» kaim. kün, Juancao ku-un id., kh. /uiy, %uy id. Itt vagy *küyün-t (vö. ótör. küy 'rabszolganő'), vagy *küm'ün-t lehet feltennünk (vö. szamO. kum, kup 'ember'). mong. kéme- vagy géme- 'mondani, gondolni, gondolkozni*