Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Kisebb közlemények - Horger Antal: Szláv o > magyar a 224
226 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. mondja, hanem <k*pinko(u)stiy>-bó\, a mit «józan módszerrel)) csakis úgy érthettem, hogy pünközsd szavunk szerinte *pinkoiti alakból származik, s csak másodsorban lehetne esetleg *pinkusti etymont is fölvenni. Bodnár és csolnak (kétségtelenül régi) jövevényszavainkat is csak azért vettem föl a lajstromba, mert MIKLOSICH (Slav. El.) o hangú szláv alakokból származtatja őket, a mi ellen addig tudtommal se A.-nak, se másnak nem volt kifogása.*) Ha tehát e három szó is segített volna a józan módszer arczul csapásában, akkor ez nem kizárólag az én bűnöm. 2. Hogy A. ma (GOMBOCZ könyvének megjelenése után) hajlandó föltenni, hogy *alamozsna, Kozma ós prépost o-ja korábbi u-ból valŐ (387—88), azt értem. Mivel azonban nekem MELICH e szavakra vonatkozó adatainak mérlegelése alkalmával még nem állott rendelkezésemre GOMBOCZ könyve, okvetetlenül arra az eredményre kellett jutnom, hogy valószínűleg o hangú szláv alakokra mennek vissza. A leghatározottabb túlzás azt mondani, hogy ezeknél elegendő a M.-től fölhozott anyag legfölületesebb áttekintése arra, hogy az ember az A.-tól óhajtott eredményre jusson. 3. Az apostol szónál (395) ismét nagy tekintély MELICH, mert azt tartja, hogy a mai apostol régibb alakja apastal volt, s hogy mai o-ját a lat. apostolus hatása okozta. S még hozzáteszi: «Igazán érthetetlen előttem, hogy mi birta rá H.-t, hogy . . . szemben azzal az el nem vitatható tényállással, hogy nyelvemlékeinkben apastal alakot találunk, szó nélkül úgy tüntesse föl a dolgot, mintha az apostol szó második szótagjában megőrzött szláv o rejlenek*. Az el nem vitatható tényállás valójában az, hogy nyelvemlékeinkben egyaránt van apastal és apostol (co apostol). M. és A. azt hiszi, hogy apastal a szabályos m. hangalak és apostol (oo apostal)-ban a lat. apostolus hatását kell látnunk, én pedig azt hiszem, hogy apostol (omapostal) a szabályos hangalak és apastal második a-ja olyan eredetű, mint pl. galamb vagy parancsol második a-ja. Az egyik föltevés egyelőre éppen olyan jogos, mint a másik. 4. A. (397—98) fölötte csodálkozik és sajnálkozik azon, hogy nem vettem észre a komornyik szót, mert ha észrevettem volna és összehasonlítottam volna a kamara szóval, akkor «önként fölvillanhatott volna agyában az a gondolat, hátha a komornyik szóban nemcsak a zárt második szótagban, hanem az első nyilt szótagban is azért maradt meg az o, mert később átvett szó!» — A komornyik szó *) A bútor és korlát szavaknak a 386. l.-on (mint ma már belátom: joggal) kifogásolt fölvétele is csak ilyen okokra vezetendő vissza.