Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1

A MAGYAR MAGÁKHANGZÓK TÖRTENETÉHEZ. 15 1297 | szolga (< szl. sluga): Zulgageur 1217, .ZttZwí/ageurienses 1222, Zwittgageuriensibus 1223, Sculgageur 1223, Zulgageuű 1237, Sulgagemy 1247, Zulgaiew 1249, Zulgageurensis 1259, Zw^aJauriensis 1268, Zulgageur 1270, -ZW^ageuriensis 1273, Zw£#ageuriensi 1274, Zw'/^ageurienses 1292, Zulgagewr 1299 (kétszer) | tanya (< szl. tonja): tana 1095/XII—XIII. sz., thona 1109, Tonya 1148/1291, 1222, thagna 1223, Tonya 1225, Tona 1237, thuna 1240, Tona 1240, 1254, Tana 1292, Thana 1293, Ta/ia 1298 | Tapolca (< szl. toplica): Topulucea ANON. cap. 31., Thapolcha 1255 (a borona czimszó alatt); Topulcha 1272, Thaplicha 1290 (Cs. III. 25) | varsa (< szl. vrsa): Varsa szn. 1211, Varsathxx 1252 | Zakariás « lat. Zacharias v. szl. Zacharias, vö. M2. 209):

Zacharias 1211 (NyK. XXXIV. 415) | zsolozsma (< szl. sluiba, ASBÓTH: NyK. XVIII. 364, Nyr. XXI. 374; M3. 414):

zulusma 1267/1270, Zulusma 1275, sulusma 1289. Az első csoportban eredeti tőszavak és különféle eredetű szavaknak ragos és képzős alakjai vannak. Ezeknek végső a betűje olyan hangot jelöl, a mely á-búl rövidült; ennek a rövidje pedig az illabiális d, és egészen kétségtelen dolog, hogy ez volt a közvetítő az eredetibb á és a mai a között, pl. *fá (vö. /d-t, fá-k stb.) > *fá > fa. E csoport szavaiban a mai szóvégi a hang Árpádok-korabeli előzőjének annyira rendes jele volt az a betű, hogy a sok adat között mindössze kettőben találtam helyette o betűt, azt is a korszak vége felé; t. i. egy 1260-i oklevélben: (-hat van a): Micuáhotuono és Cukenushotuono.*) A második csoport szavainak a betűje olyan szótagban van, a melyre á-hangzós szótag következik. Ebben a hangtani helyzetben a közmagyar á helyett illabiális d-t találunk a Fölső Őrvidéken (Vas m. északnyugati részében), Vág-Király ián (Nyitra m.), Bajmokon (Bács m.), a marosszéki nyelvjárásban, az ú. n. nyugati székelységhez tartozó keresztúri, sóvidéki és havasalji nyelvjárásban, a halmágyi nyelvjárásszigeten és a moldvai csángóknál (Nyr. XXXVII. 194 — 198). A harmadik csoportot olyan jövevényszavak teszik, a melyekben az a betű az átadó nyelv illab. d hangjának magyar megfelelőjét jelöli. *) CSÁNKI DEZSŐ szíves értesítése szerint az oklevélben világosan így vau írva a két szó.