Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV 0 Uf. MAGTAR Űt KÉRDÉSE. mi ai, 'hogy zárt vagy1

nyilt szótagban állótt-é, a- mit az eddigi kutatók teljességgel! figyelmen kívül hagytak. Már pedig, haí a»r nyíltságnak vagy zártságnak csakugyan van08 valami iontösságav? a minek lehetőségre a priori semmiesetre sem tagadható^ akkor az olyan magánhangzó, mely a szónak valamely elsőbb szotagjában akár nyilt, akár zárt helyzetben van, állandóan mégtartja ezt a helyzetét, sokszor évszázadokon keresztüli isi mindaddig, a míg valamely újonnan keletkező hangtörvény ebben a tekintetben változást nem teremt. Dé ^egészen mások uréaörr viszonyok a' szó utolsó szótagjának^vagy hangzó vésztőt, vagyí ph végképen eltüntet'közvetetlenül jnegelőző szótagjának magán*i hangzójára nézve. Kgy utolsó szótagnak a magánhangzója csáki akkor föltétlenül zárt; ha a szó két mássalhangzón végződik^ vagy ha hangzóvesztő szóban áll. {El. pari, par-tot, par-ti stb,, Y^$^^bQkw^bok&rrb<m, bokor-nak stb*). Ha ellenben csak egy mássalhangzón végződik a szó, vagy nem hangzóvesztő, ákkior? az utolsó szőtag lehet ugyan pl. zárt :

— az alany esetben

[lde nyílttá válik mindannyiszor, valahányszor beszéd közben kötőn hangzós Irag vagy képző járul hozzá. (Pl. fal, de: fa-lat, fádaki fu-lati stb.V És persze megfordítva is az ilyen szónak utolsó tagja lehet ugyan nyilt — az alanyesetben, de zárttá válik mindannyiszor, valahányszor beszéd közben egy puszta mással* hangzóból álló rag vagy képző járul hozzá. (Pl. fa, de: fák\ fdt, fám stb.) ö éppen így a hahgzóvesztö tövekben is nyilfr helyzetben van ugyan a kieshetöt megelőző magánhangzó ön szónak mindazon alakjaiban:, melyekben az utána következő szótag magánhangzója megvan (pl. bo- kor, bokorban, hőskornak stb.),2 de viszont zárt helyzetben van a szónak mindazon alakjaiban, a melyekben ez a magánhangzó hiányzik (pl; boh-vot^bokr rök, bok-ros stb.). És pl. az ismeretes maiina > málna-féle hangtörténeti típushoz tartozó szavakban is (pl. a *kulucsár alakból származó mai köznyelvi kulcsár s nyelvjárási kolcsár álakban) az első szótag bizonyos korig nyilt volt: ugyan a magyarban,' de később, a második nyilt sfcótag magánhangzójának kiesése után, már zárt volt. i r

; u ; r Hnír. "Föltéve mármost, hogy a nyilt és zárt szótag magánt hangzójára nézve csakugyan más-más hangtörvény érvényes — a minek 1 ehet ős é g e, ismétlem, a priori semmiképpen sémi