Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A vogul-osztják tárgyas igeragozásról 386

A VOGUL-OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁSRÓL. 403 "36 : 382. (1. SCHÜTZ, NyK. 40 : 75.); a déli-osztjákban itt is -t képzőt látunk, de — mint már egyszer megjegyeztem (1. PATKANOW-FUCHS 51. '§.) — az északi osztják alakok mutatják, hogy -ez nem azonos a többes -t képzőjével. A rokonnyelvek mutatják, hogy a többesszám képzője -í ~ -é- volt (SZINNYEI, Fgr. Sprw. 58.), arra pedig nincsen egyetlen biztos példánk, hogy eredeti -t ~ -^-ből az ÉO.-ban -l lett volna. Fgr. -í ~> -^-nek az osztjákban, éppúgy mint a vogulban, mindig í-hang felel meg (SZINNYEI, NyH.4

33.),

tehát az imilambéli több birtokra mutató l nem azonosítható a fgr. többesképzővel, mert ennek az északi-osztjákban és a déli-osztjákban is -t felel meg. Micsoda tehát ez az -19 Az -l a birtokos személyragozás ezen alakjaiban ugyanaz, mint a tárgyas ragozásban jelentkező -l, A tárgyas igeragozásbeli északi-osztják -l, déliosztják -t pedig természetesen nem lehet más, mint a 3. személy névmása (KARJ. 205. DN. |%, Trj. A5UX

,

V. lo/, Vj. io%, Ni $$u, Kaz. AQU\ 0. Ion cő'; DO.

PATK. tu, tea,, tuu, tuv; ÉO. PÁPAY lu, AH, lou c

ő';

KARJ. 211. DN. $in, 0. Un stb. c

ők ketten'; DO. PATK. ün; ÉO. PÁPAY Un 'ők ketten'; DO. tég, ÉO. PÁPAY lu, AU, hu c

ők'). Hogy

ezt a névmást a tárgyas igeragozásban használták, az természetes. A birtokos ragozásban ez az -l «determinativum (articulus-féle)» (BUDENZ, UA. 315.). Hogy az ÉO. imilam (DO. ji^po/tam f

testvéreim')-féle alakok többesszámi birtokra vonatkoznak, ennek az oka vagy az, hogy az l (DO. t) ezekben tulajdonképpen nem az egyesszám, hanem a többesszám 3. személyének a jele, vagy — mint BUDENZ gondolja — hogy «egyébiránt a -lam, -lan, -lal nem teljes alakok, hanem ki lehet őket egészíteni a vogulból, a mennyiben a megfelelő -anem, -anen, -and . . . alakokból régibb osztják -lanem, -lanen, • lanel következik (hasonló összevonással van a vogulban is pl. Lozvai-vog. luam lovaim, luan lovaid és luan [e h. luaná] lovai)* (BUDENZ, UA. 315.). Hogy a birtokos ragozásban jelentkező -l nem a rendes többesképző -t változata (mint MUNKÁCSI gondolta, Budenz-Album 263; 1. még BUDENZ, UA. 310.), azt nagyon szépen bizonyítja a látszólag nagyon szabálytalan megfelelést mutató szurguti nyelvjárás. A rendes többesképző ebben a nyelvjárásban CASTRÉN szerint (Versuch einer ostjakischen Sprachlehre2

25, 26, 32.)

-A> fc