Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Kisebb közlemények - Paasonen H.: Adalékok a magyar nyelv szófejtő szótárához - 21. Újj és hüvelyk 355

356 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. o hang volt, bátran egyeztethető ezen permi szóval: zürjP. cat (GENETZ), cal (EOGOV) «der kleine finger», zürj. cal', cet (LYTKIN) id., tsal, tsal! (WIEDEMANN) «áusserstes, kleiner finger», tsel" (WIED.) id.; votj. é&U, kaz. cül'é «der kleine fingerw. Mind a kettő ilyen fgr. alapalakból magyarázható: *$&$„ (ül. *c0

vő'

B

)

r *& (*é-) ~ lp. t's-, permi is-, is-; *-#'- > lp. -S-, permi -l'-; az eredeti, a lappban megmaradt szótagvégző u-hang a permi nyelvágban eltűnt, valamint ebben: zürj. éöt «kiemen der fische» (WIEDEMANN, a permi nyelvjárásból),*) vö. IpN. suövdde, g. suövde (tbranchise; os patulum, hians», IpS. (Lule) smufte- «die kiérnem), lpK. slvte, sUiVt, suvt «kiefe, kieme», lpE. (SUS. Aik. XXIII25

, 10, FüF. VI. 183) smq-iu,vdoÍ,

g. suiomdi «kieme; rachen»; vö. még cser. soöo stb. «lunge» < fgr. *4„v$'g. Ezen rekonstruált fgr. alak alapján most annál inkább vehetjük figyelembe azt az egyeztetést, a mely MuNKÁcsmál KSz. VIII. 341 található. Szerinte a m. hüvelyk, diai. hiiőh; lii'ijek «daumen» egyeztetendő a fent idézett permi szóval. A hangviszonyokat MUNKÁCSI így magyarázza: «Der auslautskonsonant in hüvety'k ist offenbar das dimin. -k, wobei das grundwort entweder als die vollere lautform gegenüber dem kontrahierten wotj. col-i aufgefasst werden kann (vgl. syrj. som, som «sauer» ~ mord. sapama, ung. savany-ú) oder derart dass hüvely-k (aus hiielyk, *hiijelyk) als kompositum in der zweiten silbe das ung. wort ujj «fmger» mit assimilation der vokale in seiner annehmbaren früheren form i*uly = wog. tulá, ostj. Ittj, loj, tuj, lapp. cuvde, cüte ,finger') enthielte». Az utóbbi felfogással én persze nem értek egyet, de az előbbi**) annál valószínűbb, ha egyszer a lapp szót (-vö-vel), a mint fent iparkodtam bebizonyítani, a permi szóval azonosnak kell tartanunk. Ha nem helyeselhetem is a MuNKÁcsmál KSz. VIII. 339—342. található valamennyi szóegyeztetést, annyi mégis, úgy látszik nekem, megállja a helyét,'hogy a magyarban néha a szókezdő h megfelel más rokon nyelvek c-hangjának (p- v. c-nek) vagy azon hang későbbi fejleményeinek. A m. ly ~ j (hüvelyk ~ diai. hüjek) lehet a fgr. ő'hang képviselője, mint ebben: m. diai. bolyó <^> bojó (= bogyó), vö. NyK. 38 : 267 stb. PAASONEN H. *) Átment a szomszédos oroszok nyelvébe is. DALY szótára szerint («npM.»): ufentn «ataŐpu y pbiőbi, sauieqHHfl npop'BXH». **) Nem értem, miért akarja M. a votj. col'i szóban a véghangot képzőnek tartani («c©Z'-t»); vö. WICHMÁNN, SUS. Tóim. XXI. 129. 1. 2).