Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Mészáros Gyula: Magna Ungaria. 347

ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 349 Hogy ki volt az említett jelentések koholója, PERECSENYI «ge\váhrsmann»-jai, vagy maga PERECSENYI-C, azt nehéz volna eldönteni. Én inkább PERECSENYire gyanakszom, a ki, úgy látszik, feltűnni vágyó ember volt, s mint munkái mutatják, sokat bíbelődött a magyar őstörténet kérdéseivel. A LITERÁTI NEMES SÁMUELek korában PERECSENYI külömben sem állana egyedül koholmányával. De lássuk e kis kitérés után a munka szorosabban vett nyelvészeti részét (100—144.). MÉSZÁROS valószínűtlennek tartja, hogy «a baskirság vérében beolvadt magyarság volna». Ebben kétségkívül igaza van; de már a czáfolat módja nem kifogástalan. «Ha tényleg megvolt az a beolvadás, — írja a 102. lapon — akkor annak nyomának is kell lennie. Hangtani, nyelvjárási, de legfőképen szókincsbeli maradványai volnának ennek az elegyedésnek*. Megengedem, hogy a beolvadásnak hangtani nyoma talán volna (vagy legalább lehetne), de abból, hogy a baskírban nincsenek magyar elemek, még nem következik, hogy a magyar beolvadás nem történt meg. Hiszen ha a beolvadás mindig jövevényszavak átvételével járna, akkor iJyen alapon — hogy csak egy példát említsek — a mi palóczaink török voltát is meg lehetne czáfolni. Erre a kérdésre külömben lesz alkalmam bővebben is kitérni. Megvallom, hogy MÉSZÁROS könyvének ez a része nem könnyű olvasmány; hihetetlen talán, de úgy van, hogy MÉSZÁROS a szokott nyelvtudományi terminológiát sem ismeri, illetőleg a műkifejezéseket nem a szokott értelemben használja. A 102—108. lapon pl, a kazáni tatár-baskir hangmegfeleléseket akarja megállapítani s ezt így fejezi ki: «Eredeti sajátságainak a megállapítása kedvéért mint alapnyelvhez (!) a kazáni tatárhoz viszonyítjuk, mert minden tekintetben éhez áll legközelebb». Azt hiszem, ehhez a mondathoz nem kell kommentár! A 125—133. lapon M. folyton «a baskír nyelv kazáni tatár elemei »-ről, «a baskir területhez közel fekvő Kama-vidéki tipter nyelvjárás hatásáról», «a baskir nyelv csuvasos jellegű elemeiről», «kirgiz elemeiről)) beszél, pedig egyéb szavaiból nyilvánvaló, hogy baskirkazáni, b.-tipter, b.-csuvas részleges szókészletbeli egyezésekre gondol. A felhozott pár kirgiz szó azonban csakugyan újabb jövevényszó lehet. Súlyosbító körülmény, hogy nemcsak a czégér hamis, hanem a felsorolt tények legnagyobb része is vagy értéktelen (már rég ismert), vagy helytelen, s csak itt-ott akad (főkép az alaktani részben) egyegy használható megjegyzés vagy megfigyelés. Nem vállalkozhatom arra a külömben is czéltalan munkára, hogy e fejezet minden hibáját apróra kimutassam; ítéletem igazolására csak egyetlen egy találomra kiválasztott lap tévedéseit igazítom helyre.