Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328

AZ ÜGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMELETÉHEZ. 345 178. ubi obit, conclamo. Sőt lehetséges még olyankor is, ha a főmondat igéje nem átképzeléses: Trin. 14. quoniam nil videó esse relicui, dedi ei gnatam meam; 149. quoniam hine est profecturus Charmides, thesaurum demonstravit mihi in hisce aedibus, Men. Prol. 24. Postquam pueri iam septennes sünt, páter oneravit navem; vegyesen perf. histor. átképzeléses alakkal: Trin. 108. Nam postquam hic eius rem confregit íilius, videtque ad paupertatem prostratum esse se stb.: itt azonban a confregit alak állapotjelzőnek is érthető, s ez esetben átképzeléses. A futurumban is találunk itt-ott példát az előzményesség ki nem fejezésére, ámbár a latin, kivált feltételes és időhatározó mondatokban, melyekben a futurum leginkább előfordulhat, tudvalévőleg nagyon kedveli a perfectumalakot. Ter. Andr. 863. si quicquam invenies, me mentitum occidito; Cic. Div. II. 28. 60. . . . si nullám (causam) reperies, illud tamen exploratum habeto stb.; de or. I. 48. 208 : quse si vobis non probabuntur, vestram iniquitatem accusatote. A perfectum subjunctivus alakjának mint elsősorban külömben is irodalmi alaknak használatában több a következetesség; de itt is néha az író felfogásától függ, azt használja-é, s kifejezi-é az előzményességet, vagy sem. Cic. Eosc. Am. 17. qui ante hanc pugnam tiro esset, facile ipsum magistrum scelere superavit; Tusc. V. 36. Aristides nonne ob eam causam expulsus est patria, quod prseter modum iustas esset. Felváltva áll a két alak látható ok nélkül Cicero következő helyén (de nat. deor. I. 60.): de quo cum quaesivisset . . . Hiero, quid, aut quale sit deus, deiiberandi sibi anum diem postulavit; cum idem ex eo postridie quaereret, biduum petivit. Mint a 70. pontban említettük, különösen az adversativ érlelem szokta annyira önállósítani a gondolatot, hogy igéje is önálló használatává válik, tehát pl. múlt főige mellett nem a perfectum múlt vonatkozású alakjában áll, hanem az önálló egyszerű perfectumalakban. Cses. B. G. I. 26. 2. nam hoc totó prcelio, cum ab hóra septima usque ad vesperum pugnatum sit, aversum hostem videre nemo potuit, stb., 1. az i. helyen idézett példákat. Hasonlóképpen conc essi vu s-fajta használatban is, mely néha igen nehezen külömböztethető meg az adversativ-fajtájútól, pl. Cic. Brut. 250. Cum eam antea tui similem in dicendo viderim, tum verő nunc . . . multo videbam similiorem. A mi a perfectum infinitivusát illeti, ennek használatában a latin nyelv sokkal következetesebb mint a görög; s 'ha előzményes az illető melléktörténés,, rendesen ki is fejezi vele az előzményességet. Tudvalévőleg csak memini főige mellett nem szokás előzményesnek jelezni a melléktörténést, ha memini nem annyira azt jelenti, hogy: emlékszem^mint inkább: tapasz-Ny elvtudományi Közlemények. XL. 23