Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328

31-0 GYOMLAY GYULA. előfordulhat olyan eset is, mikor az amaret-(éle alak nem a főtörténés multsága miatt áll, tehát nem múlt vonatkozású, pl. Ter. Heaut. 230. si mihi secunda? res de amore meo essent (ha volnának, nem : ha lettek volna), iam dudum, scio, venissent (DRAGEE II. 722. 1. négy ilyen példát idéz). Ilyenkor a két mondat gondolata (igéje) külömböző idofokozatú.158; Ezt most csak azért említem, hogy nyilvánvalóbbá tegyem a szóbanlévő szerkezet természetét, melyre nézve tehát, úgy, mint a quum-os szerkezeteknél, az a tudnivaló, hogy mind a (mellékmondatos) plusquamperfectum, mind az imperfectum viszonyított használatú benne : a pqupft., ha torténésjelző, előzményességet jelent, az imperfectum a fötörténéskor fejlődésben levő (tartós, megkísérelt, ismétlődő, szándékolt) melléktörténést: de mind a kettő múlt vonatkozású. 95. II. Ha a most szóbanlévő, nyomatékos modalis értelmű mellékmondatbeli alakok oratio obliquába kerülnek, ugyanolyan formájúak lesznek, mint az oratio obliquába került indicativusos feltételes mellékmondatok, s e szerint a latin or. obliqua feltételes mellékmondataiban a conditionalis modalitás nincs megjelölve. Ez, mint már több ízben észrevettük, a latin oratio obliqua egyik gyöngéje. Oratio obliquában előfordulhat azonban a plusquamperf. subjunctivi nemcsak conditionalis-. hanem még egy nyomatékos modalis értelemben, t. i. optativus értelemben is, mert ez a modalitás megfér az előzményességgel.159

) Mivel pedig a latin a félést jelentő verba sentiendi után nem a félelme tárgyát, hanem a kívánságát szokta kifejezni, legközönséges3bb az alak használata a verba timendi után, de természetesen csak olyankor, ha a verbum timendi múlt alakú. Pl. Plaut. Pseud. 912: metuebam ne abtsses; Cic. Sest. 105. ne quid peccasset, pertimescebat; Cic. Fam. XIV. 5. 1. intellexi te vereri, ne superiores (litteras) mihi redditae non essent, stb. (A. szerkezet elég ritka, mert gyakran videtur-ral írják körül, 1. pl. Plin. Ep. I. 8. 13. Metuebamus, ne forte propria? saluti servisse videamur). A történésjelző plusquamperfectum viszonyítottsága itt sem lehet 158) Tehát éppen olyan használatú, mint azokban a közönségesen ismert szerkezetekben, melyekben a főtörténés sem múlt értelmű: Si haberes, dares = ha volna, adnál. Ez az ú. n. jelen irreális használat. Milyen viszonyban áll ez a használat a most szóbanlévő irmlt vonatkozású használattal, melyikük az eredeti ? — ezek a kérdések csak az imperfectum használatának összefüggő tárgyalásában lesznek felvethetők. Csak ott szólhatunk a mellékmondatos plusqupft. olyan kapcsolatáról is, mikor a főmondatban nem pqupft., hanem imperfectum subjunctivusa áll. 159)

Volitivus-iussivus értelemben azonban nem fordulhat elő az alak, mert a szándékolt ténykedés a főigéhez képest előzményesnem lehet.