Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328
338 GY0MLAY GYULA. efféle mellékmondatban a latin plusquamperfectum magyarra is a feltételes mód múlt jelentésű összetett alakjával fordítható. Pl. Cic. Sest. 12. si M. Petrei non excellens animus... exstitisset, neque adiutor ei P. Sestius . . .fuisset, datus illó in bello esset hiemi locus neque Catilina . . . concidisset. Sest. 28. evolat ex senatu non minus perturbato . . . vultu, quam (se. habuisset) si ...in creditorum conventum incidisset. Nep. 17, 6, 2. Agesilaus ut (se. laudavisset) si bono ingenio fuissent. laudavit consilium eorum. Liv. IX. 25. 9. Deleta est Ansonum gens perinde ac (se. deleta esset) si internecivo bello certasset, stb.; efféle szerkezetek olyan közönségesek, hogy nem szükséges szaporítanom a példákat. Kérdés: viszonyított (előzményes) vagy önálló-é (= múlt feltételes történést jelentő) ilyenkor a latin mellékmondatban lévő plusquamperfectum ? Ha magyarosan okoskodunk, hajlandók vagyunk valamennyit önállónak tartani, mert hiszen múlt feltételezésről van szó, s ilyenkor a magyar nyelv oratio rectában egyáltalában nem használhatja a be nem fejezett alakú (egyszerű) feltételes módot. Ez utóbbi alak a magyarban csak átképzelés mellett volna használható; de éppen föltételes módú mellékmondatokban a magyar oratio rectában nem szokásos az átképzelés, hanem csak jelentő módúakban.156 ) Mondhatom pl. ezt: «Ha nem megy el, nem esett volna semmi baja»; de soha senki, még a 156) Átképzeléses előadásban a feltételezett főtörténósnek is átképzelésesnek kell lennie. Pl. ARANY, Toldi, IV. 7. 5. Mert elmenne .... ha az édesanyja előtte nem volna, de... ha hírt nem hallanának, megrepedne szíve az édesanyjának; VI. 11. 1. többet nem is szólna, ha mindjárt a széles Hortobágyon volna; 6: tán lerogyna, ha ő nem tartaná szépen; XI. 9. 7. egy marhavásárnak is elég lenne, ha a marhát odaeresztenék. — Csak látszólag áll máskép a dolog a kihagyásos {mint ha kezdetű) ú. n. összevont hasonlító mondatokban; ezekben éppen ARANY JÁNOS nagyon szereti csupán a mellékmondatban az átképzeléses alakot, nyilván a lapos és prózai «volná»-k kerülésére, 1. pl. Toldi II. 14. 3. mintha most ocsúdnék. . . ment ki; IV. lí. 6. mintha ő is ennék, úgy mozizott a szája; vö. még IV. 81. 1, V. 16. 1, VI. 12. % VIII. 4. 5, XI. Í3. 7;'ós fordított rendben VII. 13.5. ment, mintha a járást ő tudná . . . ; IX. 9. 3. szólta, mintha . . . forgatná, vö. még IX. 16. 7, XI. 2. 7. (Csak egyszer nincs átképzelés a mellékmondatban, V. u2. 3: mintha kötéllel vonták volna hátul, nem bírt elszakadni az édesanyjátul). Ilyenkor a főtörténések ugyanis el vannak hallgatva: «mint (kimernie) ha most ocsúdnék, úgy . . . ; mint (mozogna) ha ő is ennék, úgy . . .» stb. stb. Arra nincs példa a Toldi-ban, hogy múlt feltételezett főtörténés mellett a mellékmondat föltételes történése átképzeléses volna; a fordított szerkezetre is csak kettőt találtam; egyik IV. 13. 6. tán a szó belőle, míg a világ, folyna, ha M. . . . így nem kezdte volna (itt nyilván a rím miatt) és X. 14. 5. váltig ellenkeznék ... ha kulacsa ki nem száradt volna, de ez meg átképzeléses állapotjelző (nem múlt) alaknak érthető.
