Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 333 <csak az elözményesség nyomatékos kifejezésében külömböznek a következő plusquamperfectumos példák: Cic. Sest. 49. Videbam, si causam publicam mea mors peremisset, neminem umquam főre, qui auderet suscipere . .. salutem rei publicse; Sest. 15. páram se fcedus violaturum arbitratus est, nisi ipsum suis propriis periculis terruisset; Cses. B. G. I. 20. Quodsi quid ei a Csesare gravius accidisset, . . . neminem existimaturum non sua voluntate factum. Cic. Sest. 18. eamque (provinciám) nisi adeptus •esset, se incolumem nullo modo főre arbitrabatur. Cic. Cat. III. §. 14. ita censuerunt, ut P. Lentulus, cum se praetura abdicasset, in custodiam traderetur; III. §. 3. eos, qui restitissent, infirmos sine illó . . . főre putabam. Caesar B, G. I. 30. (Helvetii dixerunt) eam rem ex usu populi B. accidisse, propterea quod eo consilio domos suas reliquissent, ut . . . locum deligerent, quem ex omni Gallia opportunissimum iudicassent. I. 37. 4. Caesar... maturandum sibi existimavit, ne, si nova manus Sueborum cum veteribus copiis Ariovisti sese coniiinxisset, minus transmissurus, si ad arcendum Itália Poenum consul altér satis esset. 5. Tacitus, Hist. III. 54. prohibiti per civitatem sermones, eoque plures, &c, si liceret, vére narraturi, quia vetabantur, atrociora vulgaverant. 6. Tac. Hist. III. 55. tot milia armatorum, si dux alius foret, inferendo quoque hello satis pollebant. 7. Tac. Ann. XI. 37. ubi si cunctarentur, propinqua nox et uxorii cubiculi memória timebantur, prorumpit Narcissus. Ezekben .a példákban BLASE «eine futurale Bedeutung(!) des Konj. Impft. im Bedingungssatz* konstatál. De először is az 5. (si liceret) és 6. számú példában nem tudom, hogyan érez «jövő» vonatkozást. Másodszor, a fennmaradó példákban sem szabad jövő jelentésről szólni (mert ez csak Tacitus szempontjából volna jövőnek érthető), hanem a szóbanlévő helyzet, vagy a szereplő személyek szempontjából való jövő vonatkozásról. Mármost a 7. sz. példában nyilvánvaló az oratio obliqua (timebantur!), a többinek pedig az a magyarázata, hogy ámbár a hozzájuk tartozó főtöríénések formailag oratio rectára vallanak, a feltételes mondatok mégis oratio obliquásak valamennyiben. A példák szövegeit •éppen azért közöltem terjedelmesebben BLASÉnál, hogy erről meggyőződhessünk. Az 1. példában a két impft. két verbum sentiendi közt áll (consultabant, consüiantíbus); a 3.-ban a si advorsaretur még Adherbal gondolatát adja, s a rebatur ige hat reá is; a 4. példában a si esset a transmissurus igenóvben rejlő szándókjelölés miatt oratio obliquás. Hátra van csak a 2. számú példa: si proelium committeretur . . . dabat, de a többi példák után bizvást állíthatjuk, hogy az imperfectumos subjunctivus itt ás a helyzetben bennlevő személyek gondolatának van feltüntetve, tehát szintén obliquus. Tudnivaló tehát, hogy jövő jelentésűeknek az efféle alakokat nem szabad tartani, hanem ellenkezőleg, éppen az a latin alakokban a különös, hogy a szereplő személyek, vagy az illető helyzet szempontjából való jövő vonatkozás semmiképpen sincs kifejezve az elbeszélő szempontjából múlt oratio obliquákban, akár imperfectum, akár plusquamperfectum subiunctivusa a mellékmondatbéli alak. Mert plusquamperfectum is lehet ilyen látszólagos or. rectaban, 1. a következő jegyzetet.