Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Schütz József: Az északi-osztják szóképzés 1

24 SCHÜTZ JÓZSEF. <tmegijedt» 37:168.) j jiter ser$ptalem «a ménest megrezzentem* 225. (alapszó?) j vonspem áu teydptalem «bödönyöm száját színig megtöltöm» 232. (vö. tejdnli «üres» 226.) | mája manti nemdy yatleu muja patUptalen «lakodalomba induló jeles napunkat miért késlelteted" 173. (vö.paths «besötétedett» 37:187.) — Vö. vog. -pt- NyK. 34 : 62. IV. A szenvedő igeképzés. Az északi osztjákban nincs reflexiv igekópző. Fönnebb láttuk már, hogy többször az -s- (-é-) gyakorító képző szolgál a visszaható ige képzésére. Egyebekben a reflexiv vonatkozás meglehetősen ritka az osztjákban; a szenvedő igeképző csak rendkívül ritkán fejez ki visszaható vonatkozást. A szenvedő igeképző egy példán szemléltetve ez (a tü-, inf. tüda igéből): tulawm, tidaidn, túla, tülaiu, (tidaidn), tulaidt, a prateritumban : tüsaidm, tiisaidn, tusa, túsciiu, túsawn, tüsapt. — Tehát a prsesens s a prseteritum képzője kivétel nélkül mindig megelőzi a szenvedő képzőt. A Népk. Gytijt.-ben ugyanilyen a képző, azon külömbséggel, hogy az a-t rendesen a,- az i-t pedig mindig j váltja föl; azonkívül néhány esetben a sing. 1. ós 2. személyben ~eim, -ein végzeteket találunk. Mint látjuk, a sing. 3. személyéből hiányzik a -i- (-§-) hang. Ez valószínűleg nem is tartozott eredetileg a képzőhöz, hanem csak idővel fejlődött átmeneti hang. Hasonlót gyakran találunk az osztjákban:, pvra: idő: si pvraidtna «abban az időben » (< or. nopá). | noja «hús»: noyaidm «húsom». | yvla ((halott*) : yvlapt «halottak)). | koéa «gazda»: kogaiu «gazdánk». | soga ((fogoly)): sogaidt «foglyok». | mutra «fortély»: mutraidy ((fortélyos*). | yoza «hozzá»: yozaijn «hozzád». | yorbi «formájú)>: yorbin ((formájúvá)) stb. BUDENZ (UA. 99—101.) e képzőrőlv

azt írja, hogy a vokálisban a finnugor *-«#- reflexiv-képző rejlik, a -i- pedig a frequentativ -i-nek változata, úgyhogy az osztják passiv képző egészében megfelelne a magyar -ól, -öl, -úl, -ül képzőknek. Láttuk, hogy a i minden valószínűség szerint nem szerves eleme a képzőnek. Azt sem tartom valószínűnek, legalább ebben a fogalmazásban nem, hogy az a-ban «az egész vogul < ou, au mását»