Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1
54 MELICH JÁNOS. a) A mi a közös szláv nyelvben megvolt, annak valamikor meg kellett lennie a bolgár nyelvben is (1. bírálat 53. 1.). (3) A. már most azt hiszi, hogy a *korl'b: kral'h «szó talán csak megvolt,... a mint a szláv szó sajátságos és egészen szabályos alakváltozás a,*) sőt még a hangsúlyozás*) és a tőhangzó quantitasának tökéletesen a többi hasonló szavaknak fejlődése is mutatja, az összes szláv nyelvekben)) (64. 1.), majd egy másik helyen (67. 1.) ismétli az itt idézetteket, mondván : «... a *korl'b alapra visszamutató szláv szavak, a szorb nyelvet kivéve, az összes szláv nyelvekben szakasztott ugyanazt az alakot mutatják, a melyet a szláv hangtörvények szerint várnunk kell, lehetetlen föltennünk, hogy e szó csak a VIIL század vége felé jutott volna bele az akkor már szétszórt szlávok nyelvébe ...» Egyszóval A.-nak az a nézete, hogy hangtani érvek alapján fel kell tennünk, hogy a *korl'b: krath szó egykor minden szláv nyelvben megvolt, s a hol ma nincs meg, ott csak a szláv népeknek a szláv őshazából való kivándorlása után veszhetett el. így meg kellett lenni a szónak az A. által feltett honfoglaláskori magyarországi bolgár nyelvben is. A legelső, hogy megvizsgáljuk a szláv *korlb: kral'b szót, vájjon mit mondanak róla a szlavisták.**) A szlavisták a szó eredetét illetőleg abban megegyeznek, hogy jövevényszónak tartják. Csakhogy míg az egyik rész (FORTUNATOV Archív IV. 577., LORENTZ U. O. XXVII. 475. és ASBÓTH) az egységes, közös szláv nyelv korában átkerült germán jövevénynek tartja (olyannak mint hbne_zb, péne_zb, myto stb. szavakat), a nélkül hogy az átvett germán szót meg is tudná jelölni, addig a szlavisták másik, nagyobb része újabb, a szláv nyelvek szétválása utáni felnémet eredetű jövevényt lát a kraHb^korolb *) Én emeltem ki. **) A szónak az egyes szláv nyelvekben ezek az alakjai: szerb.-horv.: sto-nyelvj.: krdlj (gen. kralja VÜK3 ), ca-nyelvj.: králj (gen. kralja, NEMANIC, Sitzungsber. CIV. 376. Bécs), kajnyelvj.: krály (rövid a-val, 1. HABDELICH, Jambr. [itt az indexben krály], BELLOSZT. [szerinte dalm.-horv. kral] | szlov. králj (gen. kralja, hazai szlov. kráo, gen. hrála Küzmics, Nouvi zák. MÁTÉ I. 6.) | t. kral', cseh kral | lengy. król J or. KopöJit (gen. Kopojiá = olv. károly, kdrálya).
