Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAR a-HANGOK TÖRTÉNETÉHEZ. 241 f. hapan, gen. happamen c

sauer';

happanen, inf. hapata "^sauer werden5

j észt

happu id.; hapne- id. [lpN. happanet 'coagulari in coquendo' a finnből, UL. 138]. Vö. MüSz. 341, ÁH. 266. E csoport szavainak magánhangzómegfeleléseit a következő táblázat tünteti fel. m. V. O. z. V. cs. rnd. f. lp.N. lp.K. ár a a a a a a a ]áp a a a a atya a a a,d a a,d a a fazék a u u o,a a a savanyú á á 0 o,a a a Nyilvánvaló, hogy a finnugor alaphang a volt, a melynek a magyar a az erős, az a pedig a gyenge fokát őrizte meg. A mi a lapp a-t illeti, megjegyzendő, hogy azok a lapp szavak, a melyeknek első tagjában finn a-val szemben a-t találunk, nagyobbrészt újabb jövevényszavak a finnségböl; mindamellett WIKLUND (ÜL. 139), SETALA (SÜS. Aik. XIV.S

. 26) és

GENETZ is (Suomi, III. 13 : Ensi tavuun vokaalit, 13) megegyeznek abban, hegy minden idetartozó esetet jövevényszónak magyarázni mégsem lehet. Megnehezíti e csoport határainak pontos kijelelését még az a körülmény is, a melyre már SETALA is utalt, hogy az egyes nyelvekben, de meg kétségkívül a finnugor alapnyelvben is az a-csoport szavai többféleképpen összekeveredtek az a-csoport szavaival. WIKLUND az UL. 151. lapján egész kis gyűjteményt állított össze a finn a—a alakpárokból: hankala ~ hankald, hasina «•*•> hásiná stb. A két csoport keveredésével magyarázanclók azok az esetek is, midőn magyar é (<•£) vagy e (—e)-vél szemben a finnben a-t, vagy magy. á vagy a-val szemben a finnben áa, a-t találunk: m. tél «**» telet, vog. tel ~ md. (ele, t'ala, f. talvi, lp. ddlz

vi. m. epe, vog. tep ~ f. sappi, lp. idöppi. m.kel-s

\og.káli,md.tídhms'gÁzoY^&nnkahlata,\ip$.kdlléűd.