Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

18 MELICH JÁNOS. azt mondom, hogy szépen van kigondolva, el is lehetne hinni, ha véletlenül semmit se tudnánk a magyar, meg a szláv nyelvtörténetből. AsBÓTHnak újabb időben az a nagy hibája, hogy a magyar nyelvtörténet vallomását kevésbbé veszi figyelembe; petitio principii-vel élve egyszerűen sok jelenségre ráfogja, hogy ezeknek vagy azoknak a szavaknak így kellett hangzaniok a magyarban, mert némely bolgár nyelvjárásban ma így meg amúgy hangzanak. Egy pár példa megvilágítja a mondottakat. Itt van a bolgár szó. ASBÓTH azt tanítja, hogy ez egy bolgár nyelvi bHgare szónak az átvétele (vö. Kefleksz 33, 34.; A. többesből indul ki, mert egyesben bi>lgarin a szó; pedig vannak szláv nyelvjárások, a hol az egyesben is -in nélkül hangzanak a népnevek. Archív XXX. 170.1, csakhogy itt az % nem e-nek, hanem az l miatt o-nak jelentkezik. A magyar szó tehát nem *belgár-hó\ lett, mint a hogy p]. az r-nél é'-ből indult ki (pl. kermány), hanem már az átvételkor bolgár volt. Hát én bátor vagyok azt mondani, hogy a magyar nyelvtörténetből bebizonyítom, hogy a bolgár szó a magyarba akár a szerb-horvátból, akár a latinból is jöhetett. A szóra nálunk a legrégibb adat 1366-ból való, s ekkor bulgár az írott alakja (OklSz.). A későbbi alakok: bolgár és bologár (vö. Érdy-kód. 496. Nyelvemléktár V. 240.). Legrégebben tehát a szót bulgár-nok -wZ-lal, s csak később oZ-lal írták. Hogy a legrégibb alakot bulgár-n&k kell olvasnunk, arra bizonyíték van elég. Abban az esetben, ha a bulgár alakot, úgy mint a cseh hulhar-i, a latin bulgarus-bó\ akarjuk származtatni, az w-val való olvasás kétségtelen. Kétségtelen azonban akkor is, ha mi a szót délszláv: szerb-horvát úton akarjuk magyarázni. Kétségtelen ugyanis, hogy a szerb-horvátban a mai bugar egykor *buogar-xisk, *bulgar-nak hangzott, ez pedig még régebben *blgar-nak. Hogy a *bulgar ejtés a XIV. században még megvolt, arra vannak latin betűkkel írt bizonyítékaink (vö. KAD CXXXIV. 142.; MELICH, Misekönyv a XIV. századból 62. 1.; VERANTIÜS szótára : pila— sztuulp. Bolg. I — szerb hatás alatt ul Archív, XVII. 443.). Van azonban a magyar nyelvben ma is egy élő tanú. A szerb-horvát ugyanis Kupa folyóról beszél, a magyarban pedig ezt a folyót Kulpa-nak hívják. A lat. Colapis, gör. KÓXOWCK;, KÓXO<|> folyónév (vö. HÖLDER, Altcelt. Sprachschatz) csak akkor válhatott a szerb-