Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pröhle Vilmos: Tatár nyelvjárási adalékok - I. 63

66 PROHLE VILMOS. a nélkül azonban, hogy az a fokát elérné. Ugyanily befolyása van a második szótag a-jára az első szótagbéli a-nak. Ezt a gyengébb labializálást jelöletlenül hagytam. E szóban: jámanlar tehát az első szótag d-ja azonos a magyar a-val, az utolsó szótagé az olasz a-val, míg a középső szótag a-ja a kettő közötti átmenetet alkotja. A megelőző szótag S vagy w hangzója az d hangot is labializálja, de csak nagyon gyengén : töjá teve, buba lak pillangó szavakban a fa, bd szótagok á-je kissé kerekebb szájnyílással ejtődik, mint a rendes á, melynek teljes labializálódásával találkozunk például az uizisygé (csag. özangü, oszm. üzengi) kengyel szóban. Kettőshangzók. Igazi kettőshangzók az ufai tatárságbari du és dm erősen labializált á, a-vel: cdviká csóka, átina- hemperegni, sáu (csag. say, oszm. sd) egészséges, ujnáu játszás, jásavi élés, élet; míg a kazáni iu, eü majdnem kivétel nélkül ü, w-vé változott: ájü (kaz. ctjiu) medve, kelü (kaz. kiliu) csinálás, tevés, kuitdrw (kaz. kütareü) felemelés. Magánhangzóilleszkedós. A képző vagy rag mély- vagy magashangú voltára nézve a hangrendileg még ki nem alakult jövevényszavaknál az utolsó szótag magánhangzója dönt, és így pl. táhárdt (arab. üinLgic) mosakodás, magashangú járulékokat vesz föl. Mélyhangúak után a képző vagy rag magánhangzója a vagy e, magashangú szavakban a vagy é: Ma- enni: árnyán evett; kel- tenni: keldem, tettem: bólót felhő: bólótle felhős; kul kéz: kuley kezed; jdsd- élni: jdsdgdii ólt: kii- jönni: küdém jöttem; bél- tudni: béldém megtudtam; kéé erő: köclé erős; kwz szem, kvízéig szemed. Azonban itt is érezhető a labiális hangzók befolyása, a mennyiben megelőző ó, u hang mellett a képző vagy rag magánhangzója lehet a szokottabb g helyett ö vagy u, és e és ui hangzós tövek után é helyett G vagy w: bólötló = bólótle, kuluy — kulerf, keclé — köclé, kuizuin = kruzéy ; <?;' ház: éjem, éjem v. öjmm házam.